Törzs és folyondár

ölelő maradék

szeretet elfojtó

hamuját hordom

*

égni öleltem -

mégsem érek az égig

fúlásod által

Lépés, tartás.

Nem tartanám a lépést. 
Egy ütemre akkor se lépek, ha fel -
keresem a magam ütemét.
Elindulok, de így. Nem indulóra,
csak mint ahogy a karra
régen felhúzott karóra -
óra, nem karszalag...

Nem tartanám a lépést.
A legújabb évjáratú eszköz
(érhetővé őrző drága testköz)
birtoklása sem mozgat. Annyian
mozgatnak úgyis, zsinórpadlásnyian.
De nem táncolok a lejárt lemezre -
jobb, ha avultnak tartanak.

Nem tartanám a lépést.
Nem tartandó. Elveszni hajítom -
enyém, ha eltévedek vele.
Az ismeretlen vonz. A vaksötét
mélységes feloldó lényege.
Eltévedésre fel! Körmünkre ég
a gyertya úgyis - az alkonyat.


Nem tartanám a lépést. Főleg így:
a lépések engem tartanak.

Zen fotók: Sashegyi József (8.)

végül minden test

elmerül az elemben

amit megúszna

Nyerő én

Keljél édes ébresztő
huncut kávéillattal
ingerel ki két vesztő
énhelyettem vígasztal

kelteget a nyerő én
ébredj fel és dédelgesd
mielőtt még megölném:
vesztőimmel veszten veszt -


lekaparnám magamról
mert túl sok füvet legel
túl messzire bitangol
két vesztőmön ütlegel

keljél édes ébresztő
énhelyettem vígasztal
a nyerő én - ébreszt ő
huncut kávéillattal

Zen fotók: Nakamura Junichi (8.)

egész lényünk - az

élet egésze árnyék-

világot rajzol 

A bűnevő szonettje

                                               W. S. úr emlékezetének


Ha más lélegzetére akkor is - ha forma,
akkor is enyém a bűze mind.
Nekem ródd ráncba elbomlásba porba
végső rovancs - elszámolás - szerint.
Mert engem terhel. Teljes mérése rajtam,
akkor is enyém a bűne mind.
Mert utolsó percig ezt és így akartam
s ez így van akkor is ha rámlegyint
(kis bűnevőre rám) a hosszú tort böfögve
végigzabáló mindent ellopó
hörgő idő. Belém akadt a percnyi rögbe -
bűzére ég a nap, reá szitál a hó.
S ha nem tudod ki bűnzabál e dalban
az se baj - végtére így akartam.

Beszélgetés bandoneón-dallamra

Szabó T. Anna
Tangó

(A bőr)
Nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,
várd meg, amíg visszanézek.
Nézd a karom, nézd a hátam,
nézd, akarom, nézd a vállam,
egész testtel visszanézek.
Lehunyt szemmel nézek vissza,
nyitott szájjal nézek vissza,
ujjbegyemmel nézek vissza,
borzongásod bőröm issza,
nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,
egész testtel visszanézek.

shizoo:

Tangó

(a bőr)

Nézel, látlak nézel, látom

íriszed nyílt feneketlen.

Bőröd is néz, libabőröd,

elektromos piheszőrök

vibrálnak a tenyeremben.

Lehunyt szemmel is csak oda,

nyakamon harapás nyoma,

leheletedben a bora,

lépés lépés táncvacsora,

nézel látlak nézel látom

világ forog a kezemben.

(A bölcső)
Ringass. Ringass soká, hogy
ne legyen vége.
Ringass. Ringass, akár az
ősanya méhe.
Ringass, hogy ringhass, ringass, hogy ringhass,
ringass, hogy ringjunk, mint szélben az ág,
ringass, ringass, ringass, ringass,
ahogy a tenger, ahogy a tenger
csendben az éjbe ringja magát.

(A harmonika)
Oldódj. Oldódj belé, hogy
ne legyen vége.
Oldódj. Oldódj, akár az
élet a zenébe.
Oldódj, hogy oldjak, oldódjak olvadj,
kenődjünk egymáson vaj és kenyér,
oldódj, oldódj, oldódj, oldódj,
tengerben ahogy só, ízedben az ős jó
dallamot himbáló csípőn tenyér.

 (A pulzus)
Figyeld a ritmust,
te leszel a szívem,
figyeld a ritmust,
ne eressz el.
Fogd meg a csuklóm,
nyisd meg a testem,
simíts meg érdes
tenyereddel.

(A ritmus)

figyeld a pulzust,

te leszel a dobja,

figyeld a szívem,

hova vágtat.

Fogom a csuklód,

szemén ragyogsz ma,

éhébe sajdulsz

a világnak

(A láng)
Forró, forró, forró, forró,
csókolj, csókolj, most jó, most jó,
nincsen vége, nincsen vége,
fúródjunk jól
bele a sötétbe,
még, még, még, még,
ami az enyém,
az mind a tiéd, és
ég, ég, ég, ég, ég.

(A parázs)

Égj így, égj el, gyújts meg, szívj el,

felejtsünk levegővétel,

nincsen vége, nincsen árnyék,

táncparkett van,

fény, világ még,

ég, ég, ég, ég,

mind ki látja,

ezt akarja

még, még, még, még.

(A tánc)
A szívből most mind alászáll a vér
már a csípőben ölben bizsereg
mohó lábujjam a szőnyegbe váj
veled megint veled veled veled
Ölem öledben öklelj és ölelj
diktáld a ritmust én majd táncolok
fogj fájj forgass míg megpördül a tér
fehér halálom tajtéka zubog
Ahogy a csípő a fenék mozog
hajam csapdossa csupasz hátamat
tedd amit akarsz amit akarok
– lobog dobog ragyog –
add át magad!

(A tánc)

A tested végre árnyba csábított

ott lihegünk a szemsarkuk mögött

csak lüktetünk, s az áradó zenében

nem hallják hogyha hördülsz és nyögök

eltéptük távolságod és ruhád

a lüktetésben foszló gondolat

most is pörögnek egymással sosem

kimondható szép lábú táncszavak

őrjítő ahogy csípőd mozog

magába fojt kibontott szép hajad

akarom, kell itt a partodon

így visszatartanom -

ne lobbanjon a mag!

(A kígyó)
Nem lankad a vágy,
feltámad a vágy.
Vágyjuk is,
tesszük is
tudjuk is,
hisszük is:
így jó.
Támad a kétfejű,
támad a kétnemű,
támad a kétszínű,
támad a támad a
kígyó.

(Az alma)

Nem foszlik az éh,

nem keseredik, éh,

vágyjuk

tesszük,

tudjuk,

hisszük:

én a tiéd.

Nyelném húsod a

véred csordul a

léted mind oda

add az ízét.

(A barlang)
Most kígyó vagy, jer csak, kígyó,
csusszanj beljebb barlangomba.
Gyűrűz, lüktet, forró pikkely,
nyálkás falhoz dörgölődzik,
meleget érez, fészket érez.
Én vagyok a kígyó! Én vagyok!
Rád fonódom karral-lábbal,
lángot fúvok, harapok, sziszegek.
Azt hiszed, itt van a fészked?
Foglak erősen, el se eresztlek,
vérmelegemmel megmelegeszlek,
fényre kilöklek, árvaságba!
Minek is hittél, minek is, minek is hittél!
Minden hiába.

(Az égbolt)

Most mentem, most, most mentem,

benned olvad minden éhem.

Ellüktettem tépett szélű

húsrejteked varázsába,

Ellüktettem mindent. Mindent.

Tebenned van? Te leszel a fészek?

Rám fonódsz még karral-lábbal

belehörögsz a nyakamba -

de már bánom az egészet.

Fényre kilöksz majd, szemsarokablak

nyílásán rám ki se nézel -

minek is hittél, minek is, minek is hittem!

A fenébe

az egésszel...

Ma nem

nem tudok szóba kerülni -
hiába nyúlok utána