A lélek él...

...találkozunk.

Létem

                      Marla Biedermann-Jones tolláról lopva

a Kertész reggeli

imaszőnyege - hullt

cseresznyevirág

Vele és nélküle

Idő
gyermekkor csillag-
égnyi végtelenje - most
semmire nem jut...


Hely
pályád diktálja
léted tempóját - nem a
választott íven


Teher
veszteségeid
hiányaiban gyűlő
feloldhatatlan


Időtlen
elszalasztott szó
érintés pillanata
rögzít magába


Helytelen
nem hiszel szavak
erejében már - mégis
hangot lélegzel


Súlytalan
gyermekkor csillag-
égnyi távlata - lámpád
árnyéka rejti

Zen fotók: Sashegyi József (6)

 

parazsát óvó

vas kultúra simított

el vásznat, lelket

nézi a konzum honnan 

jött - és szégyelli magát 

Vékony mezsgyén

Kisnémeth Ferenc festménye

Valójában annyira vékony mezsgyén létezik

akár a jég. A fagy törékeny bőre
a látszólagos járható szilárdság
a megúszható sűrű és belélegezhetetlen
áramlatainak tetején. Bizonyosságaink
akár az olvadásban
kavargó táblák. Kristályos szépségű
gondolatmenetek súrlódnak-törnek
egymás tekintetében. Mert amennyire
a mezsgye vékony, annyira vékony
az örök időkre szóló. Csak az áramlás
és a kétely örök: az olvadás.

Bele a meghatározhatatlanul teli
annyiunkat elnyelő semmibe -
valójában annyira vékony mezsgyén létezik
az élet. Csoda, hogy nem tekintünk
lépteink alá? Kristályos szépségű
tejopál hiteink felett járunk.
Akár a jégen. Amíg bizonyosságaink
nem oldódnak az olvadásba.
Ami tört és törte, egyként, ugyanúgy.

valójában annyira vékony mezsgyén létezik.

Túl (a kedvedért)

fáj. nem baj. még élek.

még esélyes. hogy fogok 

nem fájva is. 

tovább pöndörödnek a szélek. 

amit érzek. majdhogynem hamis. 

fantomfájdalom. az fáj aki nincs. 

akkor sem vagy, hogyha úgy vagy is.

túl. ott túl a szélen. 

most napok óta a hiányod élem. 

és félek hogy holnap is. 

fáj. hogy neked már semmi. 

úgy hisszük. úgy. 

hogy ott a semmi sem fáj. 

tán semmi nem. 

lehet hogy vagy. 

a kedvemért úgy a túlban. 

de tán nem fájsz már. 

a kedvedért hiszem.

az nem fáj. a nincs. túl. 

ott. úgy túl a szélen. 

most napok óta a hiányod élem.

Kor, lépték

nincs kedvem írni -
neked nincs kedvem írni
törpeléptékű

arccal a falnak

igyekszem félrenézni a
lelkem épségének őrzése vezet
de lassan csak a falnak fordulva
nem látom zsizsegni ezeket

lassan falnak bár kézbe sülve
nem áll mögöttem a henger és
nem éget hideg lyukat
a tarkómba még a dörrenés

de türelem az úton végig
kell menni lesz apropó majd
pár fanyar vicc kabaré
is kiprovokálja az áradó zajt

még csak a keretét ácsolja
sok szorgos izzadó kéz
miközben falakról megint a
vezéri tekintet biztatón néz

és megment hisz annyi az ellen
vagy legalábbis a félre néző
aki nem látja be hogy megint
ez az egészlő harc lesz a végső

csak ki kell találni a tudatos
nemzeti közjogi gondolkodás
és az ehhez kapcsolódó
nemzeti kulturális kotkodács

megőrzését és fejlesztését -
ellátásáért felelős miniszterelnöki
megbízott ad buksinkra barackot
a ránk áradót időben ellöki

mármint előre az időt az időben:
sokkféleképpen hiteles ország
rágatja vele újfent a fiával
ugyanazt a torzsányi morzsát

igyekszem félrenézni még
a lelkem pépségének őrzése vezet
pedig megint megint megint csak
ezek csak ezek csak ezek