Pihe

                    "Houston, we have a problem..."

Izabella képe

megtapad vékony
határfelületén - az
anyag és hiány

*


a puszta anyag
terméketlen felület -
hiány hiánya

*

hiány magában
nincs - az anyagtól válik
éh-önmagává

*

anyag, határ és
hiány - de a negyedik
a ráfújó sors

*

repülj, kis pihe
olyan határra, ahol
megtelepedhetsz

Zen fotók: Sashegyi József (3.)

örökké foszlik -

kegyelet köve omló

időbe őriz

smiley

Mint amikor mosolyt rajzolsz
a számjegyeknek
         úgy találjuk ki a számot -
         miért ne lehetne vidám...

Nem tudod, hogy valójában
ki vagy
         akinek itt és most
         a seggén ülsz, az vagy...

Szembe néz veled egy
nagyon büszke kislány a falról
         rögzített létét nagyobb
         zavarban nézi nálad... 

Emeld a tétet - rajzolj mosolyt
a felhőknek is
         csak úgy tűnik, hogy tükrözik
         az éjszaka fényeit...

Rakd rá a fényre is
neki rakd ki a szmájlit
         rakódik úgyis, akár a mosoly
         az áprilisra május...

Neki számolsz, ha tartozol
mert hozzá -
         rajzolj mosolyt neki is,
         hogy viselje...

porfényű reggel

a mai reggelt tájsebnek érzem
ez a legtisztább mozdulat
kiradírozom ezt a külszíni fejtést -
csak szavak

olyasmi, amit elégetünk
gyártjuk a hűtést vagy a hőt
viselt bőrünk nem viseli
a mért időt

ó én uram tájsebnek érzem
exhumált reggeli szén
tegnap préselt pora kenődik
fényre egén

kiradírozom ezt a külszíni fejtést -
üledékszagú szavak
helyén az űr - minthogyha nem vagy
ez a legtisztább mozdulat

Szennyes

kapaszkodj belém
föld - ne táncoljam szennyes
porörvény röptét

Gravitáció

létet nem szaggatok - a magamét
sem. most csak lélegzem. ez pont elég.
visz a lélegzet. ahogy a szél tartja
az égbolt tetőzetét.
ahogyan lélegzik a széllel
az idő. örvénylő gigantikus tüdő
lihegése.
vele lélegzem. hasonlít ez is
egyfajta megmenekülésre.

létet nem szaggatok. nem adom.
csak kifújom. aztán be - de sosem ugyanazt.
megtisztulás. a szél tartja bent
orromban a tavaszt.
ahogyan lélegzik a széllel
a tágulásba. ami a tél alatt
bezárult. egyfajta mag.
nem szaggatom - csak ahogy
a hajnal szakítja az álmokat.

létet nem szaggatok. csak elvetem
ami kikelhet. lélegzet! vétel! hallod-e?
visz. ameddig akar. ahogy kifújom.
csak megyek. vele.
lehet. hogy önmagam vetem el.
hogy vele nőjön.
létet nem szaggatok. talán
új hajtást az időmön.

Beszélgetés útról erényről, könnyről

                                


Jónás Tamás
Út és erény könnye


van út s erő hát célba érsz
sok kis öröm a zsold
hazudnod kell-e majd ha szólsz:
ez férfimunka volt

az elméd gyötröd s faggatod
a jelent mit jelent
a cél hogy megbecsüld mi van
a jelentéktelent

elmélkedésnek nincs helye
marad a döbbenet
a mindenség nem romlandóbb
de nem is több veled


shizoo:
út közben (és erény)

így rakod le - mit cipeld 
a súlyos tollpihét 
ha nem viszed a válladon
sem roskad meg az ég

mert, persze pondró pille vagy
a minden tenyerén
az utazás káprázatában
mégis - az erény

így rakod le - mit cipeld
ha itt-most megtagad
a pillanat: nem a világ
csak szót fűző magad





olvassatok Jónás Tamást! bitang: https://www.facebook.com/profile.php?id=784092459&fref=ts

Incepció

                                               Mayer, Nolan és Kosztolányi uraknak köszönettel



Egy reggel - sűrű mámorok után
fordultomban észrevettem
fél szemmel, hogy a plafonon felettem
testet ölt egy kétméteres kopasz fej
hegyes fogakkal értem hajolna le
az ajkán éhe nyála, lélegzete
az orrából átborzongatta bőröm
szóval ez a kétméteres, éhes
csillogó szemű óriás
cezúrát húzott volna az időmön.

Persze felültem, mint akit rugó lök -
összeránduló, sajdult tagokkal
amelyek szinte érezték a fogsor
harapását - hisz alapos okkal
zabálna az, akit estig zabáltam:
mámorát hamis szerekben sokszor -
napok során szakadatlan enyhe
részegséggel tántorogva át
a munkaidőt és az éjszakát.

Felnéztem, az ember ellenőrzi
a valóság szélét, ha elvéti néha -
felnéztem persze - s ott vigyorgott
szegény lelkem mámor-rohadéka:
mintha cafatokban tapadnék máris
nyálkás fényben csillogó fogához...
csak ennyit mondott kíméletlenül:

                 "még mindig álmodsz..."