Camino a játszótéren

                                                    Nórának, ha kéri



Most akkor hidd el: soha a szavakból
nem elég. Hajítsd el a térképet és
szabadítsd meg lépteid magadtól.
Tedd le zsákod. Legyél csak létezés.
De figyeld, ahogy megfogalmazódik.
Cipelt magadból csak az, ami él.
Igazat mondj? Ne csak a valódit?
A pillanat vak ritmusa legyél.
De hagyd szavakba esni. Mint a lépted.
Hiszen kopog a foszló flaszteren.
De úgy figyeld az ajkadról eltépett
vak szavakat, mint egy idegen.
Játszd azt, hogy más lép itt, más kopog.
Hogy akit sodor az idő, az nem fogad.
S ha megpihentél, vedd fel a vándorok
zsákját megint: zarándok önmagad.

Séta a Ryhope vadonában

A sós köd illata
ne lepje el a szavak
jelentését,

az erdőbe hívó
megszállottságot.

...holott tudom, hiába 
vinném önmagam.

Vagyunk-e mitágók
ha valakire vágyunk?

Ki honnan mitágó,
és honnantól tudja is, hogy az?

Életre leheljen kis
meghitt rémálmunk:
az erdőmélyi Fények Városa?

Tudós apa, a veszteség hidegével
aki a legnagyobb tüzet vonzza.
Az idősebb fivér a veszteség hidegével
ami mások álmát orozza.
A fiatalabb a veszteség tüzével
ami a vesztüket okozza.

Az ész hidege más
mint az árnyék hidege.

Az ész hidege
hangján szólal -
határtalan

a Mitágó-erdő.



(Robert Holdstock könyvének ismertetője/kedvcsinálója a Könyvvizsgálók blogon olvasható) 

Túlélő-számlálás

...én nem. - mondta a macska
...eggyel kevesebb. - szólt a keréknyom.

Tisztázni valók összefutáskor

                                           



Kedves barátom, akivel
együtt, vállt vállnak vetve
annyit örültünk
egykor - neked van
egy meggyőződésed amit
én nem osztok.

De ettől még nem akarlak
meggyilkolni és
nem, nem tartalak hülyének.
Nehéz tudomásul vennem, de
ilyen arcot is ölthet
a tehetetlenség, amely
perspektívának érzi, ha
a közmunka után
regisztrált munkanélküli lehet
három pazarló hónapig -

viszont látva bajtársaid
testbeszédét, már csak
remélni merem: te sem
akarsz megölni, amiért
nem számolok veled -
vagy ha úgy jobban tetszik:
veletek.

Szünetvég

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/01/szunetveg.html




Hát... eddig tartott.
A Székesvárosi Törvényszék által
kirendelt karbantartó
- öregecske mester -
kicserélte a meglazult szegeket
alaposan lezsírozta a zsanérokat
eldolgozott pár frissebb sérülést
és kopódást -
el kell ismernem
egészen fain lett a Fő-téri
Kaloda,
ahova most visszacsuknak.

In memoriam Katona Tibi

Már tudod
minden vitánk hamisát.
Remélem.
Remélem.
Remélem.

Szombati távlati (páros)

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/01/de-profundis.html



úgy mennél persze messze, messze
mindig mereszt: a távol élet
eléd pakolta árva, locska
hullám hogy gyűlik reteszbe -

ahol az égre kent fehérnek
élesebb határt habozva
vakít egy könnyen célkeresztbe
kúszó másképp-ízű élet -

bár így is - ki tudja hol
jársz épp; mely élő rétegének
habján hol siklasz, utazol:

habján, mi egykor partra mosta:
kezemben éjén túli lélek
bizalmát őrző palackposta.


haiku-variációja: 

világ-táv akár

a szomszéd lakás - ha nem 

látszol, utazó...

Úgy nyeli el

Ködben rekedt a reggel. Valahol
biztosan fénylenek a szavak.
Mintha becsuknám lelki szemeim:
a távlatunk ma vak.

Ködben rekedt a reggel. Tudom én:
időleges. Múló hangulat.
Nem kötelező belelógatnom
az álmokat.

Ködbe rekedt ködöt. Álomba létet -
páratóba páratakarót.
Ahol sokkal vastagabbnak tűnik
a vétkünkért kirótt.

Ködbe rekedt köd elrejt ma téged.
a távlatot s a látni akarót.
Mintha becsukná lelki szemeim:
úgy nyeli el a szót.