Közjáték (1.- 2.)

1. Ötszavas

megadott szavak: CSIRKESZÁRNY, ÁPORODOTT, HAJLONG, LAPÁT, TÉRDELVE

egy Netpincér reked város-zajon
a táskájában rántott csirkeszárnnyal
szárnya nincs és mégis szinte szárnyal-
ná ha nem fogná a forgalom;

előtte hajlong útszéli madárdal
az áporodott, füstös levegőben -
amit beszíva földhöz ragad ő, nem
emelkedik fel, rántott csirkeszárny-dal,

imára hívna köznap-törtetőben
de térdelve nem gurul a nőnem,
kancáján éppen ételt hordana -

jóllakottságba még egy lapáttal,
az egyirányú utcában se háttal,
egy új kintorna nyígó dallama...

2. Kezdősor

"Elment a vonat. A peron kihalt." (Kiss Judit Ágnes)

csaló verzió:

Elment a vonat.
A peron kihalt - hisz már
én se állok ott.

csalás nélkül:

Elment a vonat. A peron kihalt.
Csak esőcseppek táncolnak velem.
Elejtett, nedves állat a peron,
sínszálak közt a távolság rokon
tőled és tőled - újragondolom,
hogy melyikőtök miféle part,
s milyen döglött lény az életem.

Mert két irány borong a vágyakon.
Csak esőcseppek. Mégis, milyen érzés
engem szeretni. Főleg ha ketten.
Nem tudva, a másik milyen szerepben
és milyen nemérkezésre retten.
Cseppek borzongó éle vág nyakon,
szelíd, nedves bakó, gyengéd kivégzés.

(remek példa arra ez a két játék, hogyan hordoz, és hogyan nem hordoz alkalomadtán egy beleélés valóságos tartalmakat...)

Zen-fotók: Haller Szabolcs (12.)

levegő zengjen

világéj-alapítás*

démona ellen

tág és szelíd űr

rezegtesse a testét

karcoló hegyet

*Szépséges, szűrt éjalakítást szórt, lihegett az
enyhe esőbe az álom - tudtam, hogy ez egy verssor,
hogy soha nincs, soha nem volt, hogy nem lesz soha készen.

Dramaturgia

Elcsíptem. Hogyan vesz ki az elképzelt szerep,
a becsípődés a pillanatból. Amikor a nem félek
adja át a helyét - udvarias utas - annak, hogy mégis.
Pedig nem félem a halált. Kicsit
tartok a fájdalom méltóságfosztásától, de
ennyi. Nincs méltóság záróizmok nélkül.

Nem tudom, ki hogy van vele - hogy lehet-e
ugyanígy fejben előre megírt
mártírszerep a hajléktalané, az ellenőré, a
vezérigazgatóé. Nem tudom, ki hogy -
de eztán majd figyelem a hamis hangokat,
ami odacsípett. Amit elcsípve odacsípett egy
igazi barát, akit alig ismerek.

Jézusom! Hogy a toszba szerethetünk bele
ennyire a magunk elképzelésébe! Lehet,
neked se ártott volna egy haver, aki
megcsipked csütörtök éjjel. Hogy ne legyen
akkora a péntek. Méltóság szigetén
egy felvállalt szerep alárendelt rabszolgája
tőle, póz lettél - cipeled is a hátadon
az összes kegyhely főhelyén.


*


Egy fiúra gondolok, egy jól nevelt fiúra
akin vastag kabátként lóg a kánikulában is:
viselkedik. Azt hiszem elcsíptem
végre, hogyan szeretett bele a költőszerepbe.
Ez nálunk vesztes, tragikus, dráma -
ez helyi sajátosság. Csakhogy folyamatosan
izzad a kabát alatt és ti érzitek a büdösét.

Olykor végre tényleg meztelen, csak
sokszor nincs módja zuhanyozni. Felkapja
a hullám, és ejti. A hullám lesz tőle büdös,
nem a keresztvíz. Nem csoda, ha leszedik róla.
Pillanatról pillanatra kínálja az élet - de a
pillanatnak nincs dramaturgiája. Nem ül a színpadi
árok szélén a súgó, pedig rendre
rögtönözi a szövegét. Kilóg a szerepből.

Jól nevelődésből hasított deszkákon gyermek
ma is, pedig megütötte a dér a fejét.
Csak a mámorban önmaga - mintha
drog kellene a hétköznapisághoz. Egy
fiúra gondolok, aki a szerepbe szeretett,
és kitakarva magát sem veti le a pózt:
egy rosszul írt darabban epigon.


*


Nem tudom, hogy kell viselkedni, ha
az ember győz. Sehogy se kell, mondod,
és én bólogatok, okos, fájdalom-teli tekintettel.
A szerepben maradva. A győztes nem
sajnáltathatja magát - főleg nem
azokkal, akiket megvert.

Pedig annyiszor szedett volna ki
ebből a másik valódi íze. Talán
ezért lakják a múltam elképzelt testek -
a szerep ragaszkodik önmagához.

Most se higgy nekem. Lehet, hogy ez
a hosszú, lassan érő, kimódoltan
keresetlen szótömb is csak egy
odacsípődés, egy újabb bátor színi
vetkőzést imitáló színészé, akit
a szemed láttára sminkelnek meztelenre
jól szabott, öltöztető szavak.

Házi feladat

avagy írjunk posztmodern dekonstrukciós szorongásverset

beleírni a versbe a szót, hogy szintetikus.
csak mert tetszik a ritmusa. szintetikus szerelem
például. szintetikus lépések koppannak a
károkozás kapujában. valahol bele kellene tömni
hogy addiktív. ez is egy olyan idegen szó -
bele kell írni a versbe.

mire gondol a költő?

leginkább arra megint hogyan
baszta el. ez egy külön lírai kategória lenne
a saját eszméletkánonjában: az elbaszásvers.
mert szublimálja a vágyait, mintha a megélésen
és elnyomáson túl bármit lehetne
kezdeni velük.

valamint kell bele társadalom
ízfokozónak.

van egy önképe. szeretne addiktív lenni
de szintetikus. amit szublimál a
hőhatás, horribile dictu a láz -
kimarad a folyékony halmazállapota.
gőzzé válik, fájni kezd.

beleírni a versbe, hogy elbaszásvers.
a félreértések elkerülése végett.
holott ez is csak párolgó kannás-bor kanna.
pedig ezt, ami félig üres
szerette volna picit még
lóbálni a szakadék szélén.

Zen-fotók: Tóth Bajzáth Edit (1.)

ige? melléknév

nyújt tágabb hullámteret

a hirdetőknek

Ha nem unnád - slam

Elmondanám, ha nem unnád,
de unod.
Még el se kezdtem és már unod!
Meg amúgy is, ez egy versenyhelyzet,
amíg dumálok, a saját szöveged
lüktet a fejedben,
úgyhogy kimész és rágyújtasz inkább -
pedig mi tulajdonképpen egymásnak beszélünk (bocs, közönség...),
de egymást se hallgatjuk meg.
Ez itt egy magányra alapozott
koporsószínpad szubkultúra haverikörhabbal.


Elmondanám, ha nem unnád,
de úgyis unod!
Mert magunkat ismételjük, ahogy a
köztévé kínjában a hatvanas éveket,
időben folyton hátrálva,
Szomszédoktól Tenkes kapitányáig,
labancrendszertől kurucinfóig -
nézhetetlen. Folyamatosan sugárzott
hétfői adásszünet.


Unod.
Tudod, hogy a hatalom szereti ha a szöveg
környezet,
ha a környezet térkő,
lehet menetelni rajta.
Amíg menetel van, addig késik az eljövetel.
A szóba hozott szó kiesik a szótárból,
sikerült nekik a szavak jelentését kiejteni.


Ezért lényeges, hogy te mit ejtesz -
mondanám, de unod.
Mert könnyűnek találtatott a mondás, hogy
egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.
Az idézetből már csak a süllyedés a bizonyos.
Így aztán honfitársaink jókora része már csak az indulat nyelvén beszél.


Elmondanám, de unnád, hiszen elmondtam már: beszélgess!
Meg hallgasd meg a másikat, ha povedál (orosz szó, csak úgy mondom...).
Nincs más fegyverünk, mint beszélgetni.
Először el kéne beszélgetnünk a szomszédainkkal.
Hogy hogyan viselnének egy laza coming outot:
szia, én például teljesen megbízhatatlan és szétcsúszott drogos
voltam egy időben, te buzi-e vagy?
Na, nem pont így...
De ezt a mélységesen zárkózni kényszerítő
félelemkultúrát egyedül a bizalommal szaggathatod fel.

Kénytelenek leszünk a mellettünk álló, ülő,
homokozóban összehomokozott gyerekét
betáplált népnemzeti aggodalommal figyelő,
kutyáját épp nagy gonddal a járdára szarató,
fékcsikorgásban, autóablakon kihajolva
épp indulatát artikuláló
embertársunk szemébe nézni és beszélgetni vele.


Szar ügy...

Igazi kaland...

Öngyilkos bevetés...
Kamikaze akció...
Tudom mire kérlek...


Szóval elmondanám, ha nem unnád - bár néha már én is unom...
Nincs más választásunk, mint beszélni és
meghallgatni a másikat.

Portré

Haller Szabinak, szeretettel

Haller Szabi - Ladakh Black&White

fény-imazászlót

fűzöl a fényérzékeny

filmfelületre

fény-imazászló -

lobog Kelet, Nyugat*

fény-szétfeszülése

*

minden film imazászló

képre kockázva

rajta a lélek

imazászló - köt

eszmék taszításában

partot és partot

saját - a Rákóczi híd alól

*ide tartozik egy szövevény, egy teljesség-átirat, amit Weöres Sándor A teljesség felé című művének A teljes emberről című passzusához gondoltam oda.

Az ember csendje

csend van. milyen érdekes, ahogy
ülünk az erkélyen és azt mondod, csend van.

pedig itt lüktet látványunk előterében
az esti város. egyenletes, nem szűnő
alapzajában mondod azt, hogy csend van.
itt halljuk a Gólem elnyújtott ritmusú
szívdobogását a fülcimpáján ülve.
most épp egy hallhatóan sikoltó sínen
tovacsattogó vonat és egy ereszkedő
repülőgép jeleníti benne a dobogást.

persze ha kint ülnénk azon a teraszon
amit a természet formált, a szél, az eső,
fagyás és olvadás - akkor is. a csend
a kabócákat, meg a békák brekegését
jelentené a közeli tóból. az erdő suttogó
alapzaját, ahogy a szél viszi a levelek
éléről fától fáig szórt híreket. virágport és
frissen kikelt pókot. hallgatnánk a
ki nem vágott erdő csendjét.

de tény, most éppen nem veszekszik
senki senkivel, nem gajdol a szombat
olcsó öröme a panel-rakta éjszakába.
nem hallatszik ki sehonnan a tévé
se kvíz se fegyverdörgés, se kísérőzene.
csend van. milyen érdekes, hogy
azt mondod, csend van. ezek szerint
ennyi. csak ennyi az ember csendje.

közelebb hajolva. tényleg. akkora csend van
hogy hallom a szívdobogásod.