2017. november 8., szerda

Fabula








Mesehős

Ott. A törzs mögött.
Épp most sétált ki a képből -
nézd, a helye.



Meseerdő

Csak itt ilyen. Ha
beljebb sétálunk
nemcsak te változol meg.



Esti mese

Melletted ülök -
én vagyok a mesélő.
Nyisd ki a szemed.



Mesevég

Míg meg nem haltak
Aztán ott, a látható
kapuboltján túl...









2017. november 7., kedd

Függő játszmák









bizalomból font 
tengelyforgásban
le nem ejtésben pörgünk

szabadítóm
nem szabadulhatsz - bábbá
font bizalomból nem

*

bizalomból font
cipelés - pörgünk
tengelyed engem pörget 

ne vedd el tehetetlenné
tett örömöm -
lépted a mankóm

*

eltépett kötelem
te csomózod -
te, igen, te, igen, te -

terhedre vagyok?
lásd emelődéseim
eseteiben

*

eltépett bizalom
fosztásod zuhanom -
el sose engedj

szabadítóm nem
szabadíthatsz bábbá - font
bizalomból nem






2017. november 6., hétfő

Látszó

i.m. Balla Demeter

Balla Demeter: Töredékek (54.)






elbújtál, lehunyt
neved alól kandikálsz -
tízig számolok...







2017. november 5., vasárnap

Lebukás






Elsinkófálnám ezt az éjszakát,
amikor egy már nem létező intézmény kerítésénél
szégyenben maradtam egy
szélein odaégett kapcsolattal -

tessék. Négy sor. Könnyű bármit
belemagyarázni,

pedig csak arra ébredtem, hogy
megint nem értelek. Hogy az ellenszenveidből
hogyan lesz szabálytisztelet.
A perfekcióból hogy törnek le ilyen
ocsmány mintázatú darabok,
odakozmált szélek egy alulkezelt
sütőtál, nyár végi nap,
intézmény-udvar, nagyszünet
hólyagosodó teflontestén.

Pedig majdnem sikerült teljesre menekülni
ezt az ébredést is,
hogy ne legyen benne az egykori iskolám és
főleg te ne legyél benne, meg a szégyen
amiben maradtam.

Én elejteném. Annyiszor elveszítettem
már és mindig megkerül. Hogyan és miért
ragaszkodik hozzám egy szégyen,
akaszkodik rám az öntudatlanság szélén az érzete,
hogy megint az oda nem illő elemeknek
tulajdonítok jelentőséget:

hisz pontosan nem úgy, nem ott és
nem akkor - más értelemben viszont
pontosan így, pontosan ott és akkor...

Elsinkófálnám ezt az éktelen, zavarodott ébredést,
mikor egy már nem létező intézmény
kerítéséhez szégyelltem
egy sütőben felejtett
széleken odaégést.






2017. november 4., szombat

Zen-fotók: Walton Eszter (4.)







kősúly testnek
eget hálóz a
legvásáribb repülés is


hálót vet - égnek
feszülése ha nem élet
hanem: élmény


mégis - hálózott égen
pörgésben
szabadulhat fel a lélegzet


pörgéshálóból
szabadult pille a lélek
nevetése








2017. november 3., péntek

Dilemma






hogy tudatlanok, vagy tudva tudják.

hogy nem merik pusztán a tudhatatlant hinni
égnek zuhanás mámorát
nem tart csak befogad közömbös mélység
túlpartját pusztán nem merik hinni
bálványállítás rémült kiskatonái a sorban
vigyázz tisztelegj
a csillaggal szegelt távolságokból
nem érkezik az igazodj - hát
így laknának jól.

hogy tudatlanok vagy tudva tudják.

hideg szívvel bálványt faragók
hiszen a bálvány mögött a semmi van
de ott fenn is a semmi
elszórt pettyekben fing anyagcsomók
a legfelfuvalkodottabb csillagóriások is
semmi semmi semmi semmi
és akkor mindent lehet
vigyázzatok tisztelegjetek
amíg a lihegés tart - mert
addig lakhatunk csak jól.

hogy tudatlanok vagy tudva tudják.

kiszolgáltatottság teljes egében
én sem tudok semmit - csak hiszek
egy istenben mindörök hazátlan
könnycsepp óceánban egy halott
és újjászülető lélegzetvételben
és nem vigyázok és nem tisztelgek
amíg a lihegés tart éhesen
én is - hisz
ugyanúgy éhesen.






2017. november 2., csütörtök

Beszélgetés az almafa alatt


képek: Lucas Cranach: The Elder/Adam and Eve


Fekete Anna:
Ádám, Ádám

Régen emberszaga volt a férfiaknak.
Minden sejtjüket átjárta a dohány,
a pörkölt kávé, Doberdó, a hajnali
vadászatok, a zsíros kártyalapok izgalma,
és egy kezitcsókolomnyi arcszesz is,
hiszen nem rontunk ajtóstól a házba,
bár ott a kard a kezünkben. És minden
szag mélyén meglapul a félelem, egy bomló,
rosszul örzött állattetem. Tom meghalt,
Jack meghalt, kamaszkorunk minden
regényhőse rosszul végezte. Mért hinnéd el,
hogy egy diadalmas hajón visszatérsz,
és megmented őket?


A férfiaknak ma is emberszaguk van.
Irulnak-pirulnak, izzadnak, már-már
könnyeznek a bőrükön át, mikor el-
vagy cserbenhagynak, és bizonygatják,
hogy meg kell érteni őket. Hogy nem
tehettek mást, hogy a törvény az szabály,
a szabály az törvény, ilyenek a körülmények.
Nem érzem a félelmet, mert a görcs
színtelen-szagtalan, nem rejteget bomló testet,
háborút, történetet. És mégis átüt mindenen
a kétségbeesés, hogy nem értelek meg.
Mi lesz veled? Többé nem értelek.





shizoo:
Éva, kedves

Régen rejtelembe zárták magukat a nők.
Egy bokavillantáson túl párnás lényegük
párnázott abroncsos fűzött kalodákban
lengedezett a sétány egyenletes szelében,
a hajukon kalapok, kendők zárkózottsága
és egy csókra nyújtott kézfejnyi illat
mosolygott legfeljebb a testközelségbe.
Közben minden mélyen elcsomagolt borzongás
kripta-sötétben imbolygó macskaszemekként
leste a test havi bomlását: ahogy a vesztőhelyre
hurcolt lehetőségek ürültek és ahogy a
krachok, frontok, kártyaadósság nyeste
a vőlegénynek valót. Miért hitted el,
hogy az a kis éji zene majd fényes
nappal is bekopogtat?


Ma is rejtelmekre zuhog a fürdőszobák
klinikai fénye. De egy kattintásnyira
van csak ez a titok, a bőrötökön át-
gyöngyöző gyönyör képre igézett teste.
Értenünk kéne: ebben a tágra nyitott mutatásban
ki érhet a borotvált ölek heges mezőihez.
Hogy bántalom vagytok a tükrös látvány szövetén is.
Hogy nem tehettek mást, a körülmények ilyenek,
előbb vetkőztök mint az éhek és a
kétségbeesés. Drágám, a sampon, krémek,
kencék, arctonik és vattakorongok alól
hol a bőröd? Kétségbe ejtő, hogy nem
érintelek meg. Úgy látom, elfogyott... vennél nekem
almaillatú borotválkozás utáni arcszeszt?








2017. november 1., szerda

Zen-fotók: Walton Eszter (3.)







mennyi marad
lélegző hitek
égnek felfeszüléséből?

*

puszta oromdísz
árnyék-vetülése vagy:
egy test, sok lélek

*

árnyék vetülését
borongja körül -
kiürül a harangszó