erre riad (harmadik éjjel)

Párás gyönyörű kontroll

van a fejemben - .

Eddig. Ez. Voltam.

*

(nem én pompázom

pompás megvilágoso-

dottságban, ugye?)

apró

képek: Fan Ho

épített terek

éhes réseiben - mint

zsebben az apró

*

hogy lettél ennyire

semmi - ahol élsz és

amit itt élhetsz

*

hogy lettél ennyire

apró a saját

álmodhoz képest - is

*

hogy lehet egyszerre a

léted egész és

tömegéhpestis

*

terek éhén: résen rés -

kiszabódó én,

éhtöltő, olcsó

*

gyermeke és gyilkosa -

mégis ringat a

bekoszolt bölcső.

Nem én (harmadik nap)

Süveg Márknak

nem én akarnék vége-nincs üvöltve felszakadni
két koncentrált légzésfutam között.
az önként vállalt némaság
egyre nagyobb teher:
nem engem fojtogat a túlnyomás.
nem én hallok hangokat a fejemben.

az emlékezet spontán játszótere lettem
nem én, de valaki kínos
lassúsággal forgatja a szájában
nyeli le emészti ugyanazokat a
görcsös szavakat, amiket lehet
tényleg ki kellett volna mondani.
vagy nem kellett volna kimondani.
amióta nem én ülök itt, esik.
nem látszik ki az ég, a föld
nincs értelme kibújni a tető alól.

ott kint egy szerzetes nem ül egy mesében
amíg a tál az ölében csordultig telik
nem én képzelem úgy hogy
csontig hatol bele a hideg
hogy lehámlik a bőre húsa és fáj
és elviselhetetlenül fáj és
nem én nem értem hogy viseli
ezt a táltelítő megfosztottságot.

nem én esem szét egyre inkább ebben
az értelme nincs önváddal teli órák
ismétlődéséből álló semmittevésben.
a vágyakkal terhes elképzelések elvetéltek de
nem én lettem az emlékezet spontán játszótere:

nem nekem jut az eszembe az olcsó szar
amit megvett a főnök és behozott
az antikváriumba "ezért mit adtál?
egy ötezrest" "és mit kérjünk érte?"
"mi a szart lehet kérni ezért?"
és nem én vagyok aki ugyanakkor nem néz
a maradék könyvei eladásakor a
másik kártyalapokként összekevert emlékben
a másik antikvárius szemébe:
"csak pár ezerért nem válogatna mégis?"

nem én vagyok az egyszeri tett másik
maradéktalan egyszeri büntetése
ugyanegy történet maradéktalan szopóágán.
nem én lettem az emlékezet spontán
játszótere de ezt a pitiáner tálat is
most már valahová
tényleg ki kéne önteni.

hogy olyan legyen mint bárki sírása
eső - de nem az enyém
valaki majd kiönti ezt a
csordultig telt tálat - de nem én.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (35.)

láncos tündérkapu nyílj -

hisz a vizek is

zöldbe borultak

*

elmélyült parton

színt vízszínre verő fény

nyitna ki téged

*

füvek és füzek árnyán

megnyíló világ -

belélegezne

*

loccsanásnyi fény 

tapad a csónak testén -

kilélegzőben

Zen-fotók: Sasa Gyökér (21.)

Thinking of Lao Tzu
April 2017

Az ember születésekor lágy és gyenge, halála után pedig kemény és erős. Minden dolog, minden fű és fa születésekor lágy és hajlékony, halála után pedig száraz és merev.

Ezért ami kemény és erős, az a halál követője; ami pedig lágy és gyenge, az az élet követője. S így van az, hogy amelyik fegyver erős, elpusztul; ha a fa (törzse) erős, eltörik. Az erős és hatalmas mindig alulra kerül, a lágy és gyenge azonban felülre kerül.

Lao Ce: Tao te King - Az Út és Erény könyve, 76. passzus (Tőkei Ferenc)

76.
A csecsemő: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erős.
A sarjadzó fű és fa: lágy, erőtlen,
a korhadó: szívós, erős.
A kemény és erős: pusztuló,
a puha és gyenge: fakadó.
Elvész a fényes hadsereg.
A felnőtt fatörzs megreped.
A kemény, erős: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.

                              (Weöres Sándor)

nyílt az erőd

míg hajlandó vagy a

párával eloszolni

*

zárt az erőd

ha kiállásban merevedsz

viharállóvá

*

lélegzet sűrű

levesében úgy lesz

ahogy - amíg éled

hajnali parafrázis

aranyéréskor csöpögő szócsepp
égcsilingelés a kerttelenben
szállnak a hajnali felhők
mind belelóg a szemembe

májusi eső-aranyéréskor a táj
tele teli testtel illatnevető fával
teli tele testtel illatnevelő fűvel
magzó vidék ez aranyéréskor

ablakpárkányon csilingel az ég
kerttelen - mert meg nem művelem
mint halavány-haju lányok
szállnak az illatfelhőbokrok

a párának nem fáj hogy gyökértelen
aranyéréskor csöpögő szócseppek
táncát lesem - álmos
tűz-szinü csillag az ékük:
lobogva felkelő de eltakart nap

égcsilingelés az üvegen
verődő szétkenődő csepp eső
libben a fátyol utánok -
látod: ez a vers is elweöresedne

ahogy égcsilingelés a kerttelenben
aranyéréskor csöpögő szócsepp
úgy törlöm a verset
a szememből.

Teljesség-átiratok (46.)

Ferenczi Rékának

Kim Jung Gi: Inked

Az élet megértése

Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai, vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és a saját hétköznapjaidban a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mit a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata. 

Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz vonatkoztatni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak nem a szerepét és hatását figyeld, inkább a mintázatát és iramát: csak ezen az úton értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

bőrvarrt rózsák

lényének eleven része

a tövises kín

lélegzed létezed iramát

hadd fájjon ha fáj

sikoltson ha tű

viseld el ha festék

lélegzed létezed iramát

viseled az estét

testen viseled a testét

pontok megharapott összképét ragyogó

csúf apró állat bőrén

csipkéz választott rajzban az idegen

belefertőző rém -

pontok fájdalmak múlik majd viseled

de nem múlik a festett áram

bőrön bőr sikló hő nemcsak kín idegen

érintés viharában -

lélegzed létezed iramát

égessen ha bélyeg

sikoltson ha tű

érezzed hogy élet

lélegzed létezed iramát

húst levegőt harapó zsák

viseled a rózsát

bőröd sorsában

viseled a rózsát - a

hervadását is

Perfekció

ha már kudarc

legyen a legeslegszebb

kudarc a környéken