Zen fotók: Nakamura Junichi (20.)

a szentély csendje könnyű

moha a csonkon -

hallom ahogy nő

*

városom csendjét

ugyanígy kellene

hallanom - hogy nőjön

Gyászbeszéd tizenötödikére (slamverzió)

Oh, ti eszmék, ti mind kik tábort állítanátok,
kondért a három lábra,
kik hő tüzet csiholtok, ahol főne egy
nemzet (süllyed el) egységvacsorája!



Az üzlet ami ma a tűz lett!
Csak a botor robotol.
Értelmetlen epizód az ünnep.
tömeg verődik. Szónok szónokol.
Szóval még nyelvre tűznek
procc kokárda, masnis költő:
úgy emlegetnek mintha lennél még minta. Holott
nadrágjába vizelne a hőse
a mai napnak (nem bírná ki ő se)
ha nem lennél ki tudja hol elkapart halott!



Artikulált üvöltés voltál
mi egész honára rászól:
az emlékezés plakáttá gyaláz
ragacsos ótvar falainkon ázol.
Eszméd volt, most az idő emészt:
itt most is tavasz jön majd újra nyár van,
a megemlékezés téged gyaláz
mintha lehányná a lelked sugárban.

Valami nagy-nagy tüzbe kéne rázni
a műveid, nem kukoricázni
és összeseid nem adni petákért!
A kultúra négy ökör, lassacskán ballag
Nem választunk ma este csillagot,
inkább hamar befordulunk a falnak -
úgyse látszanak se itt se máshol
a mindent eltakaró média-közvilágítástól.
Valami nagy nagy tűzbe kéne rakni
a könyveid, hogy lobogjanak
a szavaid, nem adni petákért -
szakmányba nyomták, hisz voltál divatos
pár százezer példányban porosodsz
a polcokon, nyitatlan Jancsid és Iluskád
nem érdekel senkit Fejenagy -
nem állod ki a nemzedéki mustrát
csak emlékezésünk szent tehene vagy!



Úgy emlegetnek mintha lennél még minta.
Megszokásból hiszen még nyílnak a kerti
biszbaszok és senki így a közről énekelni
nem tudott, pedig nincs titka sok -
toll kell hozzá, üres papír meg tinta
nézz körül,
a többi magától megy szinte...



Petőfi Sándor! Ott estél el a harcnak mezején
amikor először nyálazták körbe a neved -
itt egy nemzet (süllyed el)
piacosítja az emlékedet
így esel el a harcnak mezején
te szegény...


Szavaláshányadékkal eloltott láng-lélek
nem vagy itthon. Nem vagy gondolat.
Ha megéledne a szobrod a Duna-parton
szerintem te is ledöntenéd magad.
Az üzlet ami ma a tűz lett!
A lélek ólomnehezék, szárnyalni restül.
mint lovak patái dübörögnek keresztül
rajtad a márciusok -
csak a botor robotol.
Nem látlak. Nem vagy sehol?



Oh, szörnyű idők,
mi szörnyű kor!

Zen fotók: Sárosi Ervin (13.) - Tárnabontással

(Amikor ránéztem Ervin képére, és a hozzá fűzött mondataira,rögtön éreztem a dilemmát - de először két, egymással beszélgető haiku-mester rajzolódott ki a szemem előtt. Mondjuk Issza és Macu Basó. A jóízű különbséggel, ami a Darin és Teitoku-iskolák közt van. Játékos ötlet volt - csak igen hamar rájöttem, hogy nem ott húzódik a dilemma, ahol a két tradicionális japán költőiskola között. Rájöttem arra is, hogy nincs meg az a pár szóval elérhető asszociációs mező, ami mindannyiunké volna, ahogy egy helyütt már megfogalmaztam, a mi expanzív, a régit az új kedvéért folyvást elejtő szemléletünk nem épít ilyet. Egymás mellett létező párhuzamosaink vannak hagyományból: antik, keresztény, korai felvilágosult - vagy akár a frissen hagyománnyá váló kiábrándultság  rációból: a posztmodern. Ha asszociáltatni akarok, akkor meg kell csinálnom, végigjárva a magam ösvényén, és megmutatva nektek: magát a dilemmát, s hogy mi jut eszembe róla. Erre szolgálnak a hozzá rendelt képek, szövegek - így vezetném az asszociációt.)

Sok millió ember szeme láttára lépett a Föld első küldötte egy idegen égitest felszínére...

űrvilág.hu

(Hát persze, hogy a valaha készült leghíresebb nyom-kép... a legteljesebb hozzárendelhető különbség, hogy dilemmát alapozhassak. A legmesszebbre nyújtózásunk eddig; az ismeretlenbe és az anyagba. A Holdra-szállás jelentősége kétarcú. Akármilyen furcsa, de ez talán legnagyobb anyagiasult szellemi teljesítményünk - eljutottunk oda, abba a kietlenségbe (magunk köré csomagolva az életet, az otthont), ahol nem vesz körül az élet. Ahol nincs élet, Csak amit mi odaviszünk.

Szellemi teljesítmény... minden anyagiasult mechanizmusunk az. Evvel válunk el az élettől, ami az otthonunk, ez emelne ki úgymond, tenne kivételessé. Minden anyagiasult teljesítményünk szellemi, de a testben előre elért mennyország élettelen, holt kőzúzalék-sivatag - az égbe nyújtózás a megformált képzelettel a halál-környezetbe tett, odacipelt életbe csomagolt séta. A testet csak így tudjuk repíteni. Amit ha hátralépsz, a honnan jöttél földjére, felnézel és eléred, amit a képzeleteddel érintesz, azt a testtel soha nem. Csak a vázát. Az üres kagylóhéjat tapostuk a határtalan partján.)

apró lépés neked -

hatalmas ugrás az

emberiségnek

ahogy nyomod formál az

élettelen anyagon

(Armstrong szavai egyébként hallatlanul ironikusak. Minden szellemi teljesítményünk ilyen apró lépés. Anyagot formálunk, és életet, a háziasítástól a genetikáig millió módon nyúltunk bele a környezetünkbe. Ez kiemel, valóban, és eltávolít... de pontosan mi is ez a távolító gesztus, és hogyan léphetnénk vissza belőle az otthonba, amely annyi embernek annyira hiányzik? A laboratóriumod ritkán otthonos...)

Jártak már előttem, félve hagyom el saját nyomom, nem akarom megzavarni a nyugalmat. Hisz valahogy nem odatartozó az ember. Csak vendég.

Sárosi Ervin

neked apró lépés

és odatartozol:

vedd le a cipőd

 vegyél le mindent, mi

benned a seolba vágyik

(Meztelenné kell lennünk hozzá. S bár úgy tűnik, vitatkozom a szavaival, ezért van Ervinnek valójában igaza. Melyikünk hajlandó a halál pillanatáig (amikor úgyis megtörténik...) valóban "levetni a cipőjét", lemeztelenedni,kitenni magát fagynak, szélnek, esőnek, perzselő napnak; levenni a tudást, a védelmet, vállalni valóban teljességében azt a kiszolgáltatottságot, ami azzal járna: valóban a része az otthonának, egy porcikája sem lóg ki belőle. Ezért használom a seol szót, a mi seholunk gyönyörű gyökerét - hiszen a túlnan, a túlvilág, mennyi és pokol számunkra valóban sehol van. S mikor messzire nyújtózunk, valójában ezt keressük: a kérdésünkre a választ. Amikor felszállunk, a mennyet akarjuk megérinteni - vagy a poklot. az elképzelt teljességet érnénk el az anyagiasult képzelettel. Ha igazán és maradéktalanul itthon akarunk lenni e bolygón, ezt kéne levetni. Így váltunk vendéggé a szülőbolygónkon - mert ezt nem lehet. Nem tudjuk levetni a szellemet, s az érzést, hogy valójában a seholban van az igazi otthonunk.)

Nem ugyanaz

                               Marlának, sok szeretettel

ébredőben vagy

ha így haladsz mindegy merre -

mindenhol: te

*

mindenhol te:

ha így haladsz - mindegy merre -

ébredőben vagy

Öt rémálometűd

kép: M.C. Escher

                   A mecha rémálma

nem készülök el.
lejár a határidő és átadásig
sem készülök el.
a bemutatóra, amikor bemutatkozom
sem készülök el.
lekésem a biennálét, a fesztivált -
nem készülök el.
befejezetlen készülék. az áram
végigmegy rajta búg is
random zajgenerátor, de
nem készülök el:
nem derül ki, mire vagyok

jó.



               A druida rémálma

megjelölt körömben
nem kevés munkával kézzel
- mert másképp nem vérez össze
és másképp nem vérezed össze -
nem kevés munkával kézzel
megnyitott erőköröm legközepén
vagyok kénytelen sátorozni, mert
a szentligetkemping megtelt,
ide szól a jegyem úgyhogy
permanensen nyitva vagyok mint
egy folyamatos ünnepben
olyan mint a kilégzés egyfolytában

megfojt.



               A biorobot rémálma

csináljuk kicsim csináljuk
nem érted?
nem megy egyedül kellesz egyedül
te kellesz ha egyedül.
csináljuk segíts egyedül nem megy
nem érted?
Az öröm sem megy egyedül kell
az a valami mibe bele -
nem érted?
te kellesz, hogy legyen kibe bele.
akibe bele lehet

élni.



             A kiméra rémálma

maradék nélkül kihagyott
lehetőség leszek ha nem jössz be.
ez itt az én barlangom. én
vagyok a barlang, a visszhang,
a falra festett árnyék a fénytől
amit hozol. én a cseppkövek
látszólag mértanmentes organikus
csöpögése. de ha nem jössz be
akkor csak a sötétség, amely
- szánalom - tud magáról és
tudja magáról hogy magától
soha nem válik nem éles

senkinek.



             A skizofrén rémálma
                                  (ingyen haiku)

mi lesz ha többé
nem szólnak hozzám
csobogó eső-szavak?

Zen fotók: Sárosi Ervin (13.)

Sok millió ember szeme láttára lépett a Föld első küldötte egy idegen égitest felszínére...

űrvilág.hu

apró lépés neked -

hatalmas ugrás az

emberiségnek

ahogy nyomod formál az

élettelen anyagon

Jártak már előttem, félve hagyom el saját nyomom, nem akarom megzavarni a nyugalmat. Hisz valahogy nem odatartozó az ember. Csak vendég.

Sárosi Ervin

neked apró lépés

és odatartozol:

vedd le a cipőd

 vegyél le mindent, mi

benned a seolba vágyik

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (10.)

így nem hiányzik -

érzed a hátad mögött

a kelő holdat.

*

esőfüggöny mögül

dereng a holdfény -

nem. a város dereng.

*

Így nem hiányzik -

holdfénynek érzed

ébren alvó városod.

*

Kelő város-hold

eső-fényét nyeli el

magánypagodád.

Vasárnapi fény

Valamit a padlófényről,
kezdetben, hogy ne lőjem rögvest az egekbe
vagy a lépések demokratikus eloszlásáról.

Valamit az öregasszonyról aki egy flakon
padlófénnyel a szatyrában éppen átkel -
vasárnap délelőtt van és a padlófény úgy tűnik
elfogyott.

Vette kicsitől drágán görnyedt demokratikus
lépésekkel viszi most viszi vasárnap
bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba
vagy egy panelba a ruházat alapján
a ruházat alapján egyedül fényleni
viszi legalább a padló -

tarthatatlant tartasz
vihetetlent viszel
a világ végén is túl
öreganyám.

Szerencsém, hogy öreganyámnak szólítottalak
nem mérhetem le egyetlen vasárnapi
miseidőben padlófénycipelésből
az egész életnyi hazahordott terhek
valódi súlyát -

valamit a padlófényről ott
a szatyorban, ahogy
tovább botozol a fényig,
talán a fényig.

Ahol legalább a lépések tükröződnek.