Zen fotók: Sárosi Ervin (13.)

Sok millió ember szeme láttára lépett a Föld első küldötte egy idegen égitest felszínére...

űrvilág.hu

apró lépés neked -

hatalmas ugrás az

emberiségnek

ahogy nyomod formál az

élettelen anyagon

Jártak már előttem, félve hagyom el saját nyomom, nem akarom megzavarni a nyugalmat. Hisz valahogy nem odatartozó az ember. Csak vendég.

Sárosi Ervin

neked apró lépés

és odatartozol:

vedd le a cipőd

 vegyél le mindent, mi

benned a seolba vágyik

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (10.)

így nem hiányzik -

érzed a hátad mögött

a kelő holdat.

*

esőfüggöny mögül

dereng a holdfény -

nem. a város dereng.

*

Így nem hiányzik -

holdfénynek érzed

ébren alvó városod.

*

Kelő város-hold

eső-fényét nyeli el

magánypagodád.

Vasárnapi fény

Valamit a padlófényről,
kezdetben, hogy ne lőjem rögvest az egekbe
vagy a lépések demokratikus eloszlásáról.

Valamit az öregasszonyról aki egy flakon
padlófénnyel a szatyrában éppen átkel -
vasárnap délelőtt van és a padlófény úgy tűnik
elfogyott.

Vette kicsitől drágán görnyedt demokratikus
lépésekkel viszi most viszi vasárnap
bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba
vagy egy panelba a ruházat alapján
a ruházat alapján egyedül fényleni
viszi legalább a padló -

tarthatatlant tartasz
vihetetlent viszel
a világ végén is túl
öreganyám.

Szerencsém, hogy öreganyámnak szólítottalak
nem mérhetem le egyetlen vasárnapi
miseidőben padlófénycipelésből
az egész életnyi hazahordott terhek
valódi súlyát -

valamit a padlófényről ott
a szatyorban, ahogy
tovább botozol a fényig,
talán a fényig.

Ahol legalább a lépések tükröződnek.

Zen fotók: Sárosi Ervin (12.)

múltpréseletre

csorduló fényen gördül

hazaérésed

Úgy maradtál

Shipwreck by Mikko Lagerstedt

jó hogy apu nem akadt el a folyamatban
ágyban fejbe kötött befelé üvöltő
félig elsüllyedt vagy tán egészen az
iszapba szoborszerűen súlyzódó halászhajó
éveken át rozsdaette látogatott rom
rohad kifelé befelé üvölt
elutasít én nem halljátok én nem
hallok minden rohadt szót halljátok élek!
üti saját bordázatának rácsait
minden rohadt szívdobbanással
véraláfutásosra üti a bordákon a szívét!
keresi kérdéssel hiszen még élek
de csak magát találja nem veszi észre
hogy önmagával alkudozik!
aztán talán rezignáltan dúdol
egy dallamot együtt a rádióval -
vagy éppen ellene hagyja sodorni magát
egy dallam emlékével a saját gépházából
amikor a hördülés?
                          a kattanás elkövetkezik
amikor a gépek egy gombnyomással
kikapcsolása -

van egy ismerősöm van egy ismerősöd
akinek a valakije így járt és
nem tudod a végén hányan laktak
protestáltak üvöltöttek üzleteltek
zuhantak magukba feneketlen szakadék
a belenyugvásig a fejében -
nem tudod és elképzelni se
milyen félig elsüllyedni önmagad
egyre jobban kihűlő jeges fjodjában
és úgy maradni időből hiába szökött
csak az idő van -
de jó hogy apu nem akadt el a folyamatban

most már te is kezdhetnél valamit
a gyásszal.




haikuban:

mozdulatlan mozdulat -
úgy maradtál az
elsüllyedésben

Zen fotók: Sashegyi József (19.)

ezt a képet jobbról

a fotós balról egy hal

"írta" alá

*

felület alól

üzenő ismeretlen

vetület tör meg

*

látszólag éles

határvonal - hiszen

visszatükröz minket

*

fölénk látunk, de

alólunk szignózza a

látványt a hal(ál)

Címlaplány...

...vagy egy magazin borítóján rád esik a fény
telitömték melléklettel, de te vagy benne a főleg
a reklámok között komoly interjú vagy a képeken
ugyan jelzik ki öltöztetett és mibe - de téged.

...vagy egy élettel teli éjszakai élettel teli félvilági
élettel teli, élvezettel teli kicsit olykor csömörre
ébredő vágyképzelt magazinban - telitömték
melléklettel de először téged lapoznak át.

...vagy elérted a címlap magasát téged vigyorog
a kamasz ha nővére húga asztalán rápillant a magazin
arcára arcodra pillant élvez álmodik - éltes apák
visznek gondolatban lebontani rólad a dolcegabbanát.

...vagy rázkódsz a buszon egy klónod kezében
állok szemben veled gyerekszínész kamasz most címlap
lány a jövőd úgy rajzolt ahogyan az enyém csak
egy másik rázkódó kézben remegő pályán.

...vagy féltelek egészen mert egy érzékeny hang
egyszer elmesélte hogy lopja a lelket a képre a fény
és belőled már túl sokat loptak el a rád eső fénnyel
nem tudom marad-e elég benned - belőled fényelnyelő.

...vagy egy magazin borítóján maga az élő reklám
vibrálsz a képeken mint az egykori csöves neonfény
formálta nőalakok a mulató arannyal szegett portálja
felett - felettünk kel a nap és nyugodni készül a telihold.

Teljesség-átiratok (12.)

Valami: semmi. Szobrok omlanak.

Radnóti, Weöres hever darabokban.

Borszagú ország, levizelt falak,

beteg haruspex turkál a romokban.

(Szabó T. Anna)

Salvador Dalí

A teremtő képzelet

A képzelet köti össze az időbelit az időtlennel, épp ezért tartalmai felemásak: időbeli, változó megjelenési módjuk és időtlen, változatlan lényegük van. A képzelet tartalmainak: egy vallási fogalomnak, erkölcsi törvénynek, művészi alkotásnak megjelenési módja változik, előbb-utóbb el is pusztul; lényege nem-keletkezett és nem múló.

A vallásokat, mítoszokat, jóslási módszereket az emberi képzelet teremti, akár a műalkotásokat. Ami nem jelenti érvénytelenségüket; sőt: érvényüket jelenti. Mert a képzelet, ellentétben az érzelemmel és értelemmel, nem az időbeli világ esetlegessége szerint működik, hanem az időtlennek törvénye szerint.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Úgy képzelem:

öröklét. Csak képzelődöm.

Csak (pont ettől) van.

Érzelmi és értelmi viszonyom 

van a képzeletemhez.

Mert nem vagyok az ura a képzeletemnek.

Sokezer éves Buddha-szobrokat

asszír kapubálványt rombol az értelem és érzelem.

A megépített képzelet elenyészik - figyeld meg

egyszer széthordjuk a piramisokat.

Az elképzelt képzelem örök - úgy képzeled

és én is így képzelem. 

Mondok egy példát.

Az adott helyzetben eszembe jut, belém

szivárog, elképzelem, de éppen lusta vagyok, 

fáradt, hagyom elsuhanni hadd repüljön.

Másnap reggel más tollán ékeskedik. 

Mintha itt röpködnének tényleg

körülöttünk az elképzelhető dolgok

(képpé válik, félni kezd...)

hogy megképesülve leülve a képbe képbe sülve

végre létezzenek ebben az árnyékból és 

fényből gyúrt varázstükörben is -

nem tudom, miért akar az időtlen

létezni ebben a fényből és árnyékból gyúrt

varásztükörben, ahol legfeljebb magára csodálkozik - 

mindegy kinek az érzékeny csatornáin akadunk fel

ha minden képzelet?

Ezért izgat a miért.

Miért ezt választottam, miért ezt engedtem be

miért azt képzelem, hogy élek képzelt

tárgyaim között képzelt beteg - miért

lerombolt képzelt tárgyaim gyászoló visszafelé néző

képzeletében vigaszt kereső képzelgő

vagyok:

látod, érzelmi és értelmi viszonyom

van a képzeletemhez.