Zen fotók: Sárosi Ervin (12.)

múltpréseletre

csorduló fényen gördül

hazaérésed

Úgy maradtál

Shipwreck by Mikko Lagerstedt

jó hogy apu nem akadt el a folyamatban
ágyban fejbe kötött befelé üvöltő
félig elsüllyedt vagy tán egészen az
iszapba szoborszerűen súlyzódó halászhajó
éveken át rozsdaette látogatott rom
rohad kifelé befelé üvölt
elutasít én nem halljátok én nem
hallok minden rohadt szót halljátok élek!
üti saját bordázatának rácsait
minden rohadt szívdobbanással
véraláfutásosra üti a bordákon a szívét!
keresi kérdéssel hiszen még élek
de csak magát találja nem veszi észre
hogy önmagával alkudozik!
aztán talán rezignáltan dúdol
egy dallamot együtt a rádióval -
vagy éppen ellene hagyja sodorni magát
egy dallam emlékével a saját gépházából
amikor a hördülés?
                          a kattanás elkövetkezik
amikor a gépek egy gombnyomással
kikapcsolása -

van egy ismerősöm van egy ismerősöd
akinek a valakije így járt és
nem tudod a végén hányan laktak
protestáltak üvöltöttek üzleteltek
zuhantak magukba feneketlen szakadék
a belenyugvásig a fejében -
nem tudod és elképzelni se
milyen félig elsüllyedni önmagad
egyre jobban kihűlő jeges fjodjában
és úgy maradni időből hiába szökött
csak az idő van -
de jó hogy apu nem akadt el a folyamatban

most már te is kezdhetnél valamit
a gyásszal.




haikuban:

mozdulatlan mozdulat -
úgy maradtál az
elsüllyedésben

Zen fotók: Sashegyi József (19.)

ezt a képet jobbról

a fotós balról egy hal

"írta" alá

*

felület alól

üzenő ismeretlen

vetület tör meg

*

látszólag éles

határvonal - hiszen

visszatükröz minket

*

fölénk látunk, de

alólunk szignózza a

látványt a hal(ál)

Címlaplány...

...vagy egy magazin borítóján rád esik a fény
telitömték melléklettel, de te vagy benne a főleg
a reklámok között komoly interjú vagy a képeken
ugyan jelzik ki öltöztetett és mibe - de téged.

...vagy egy élettel teli éjszakai élettel teli félvilági
élettel teli, élvezettel teli kicsit olykor csömörre
ébredő vágyképzelt magazinban - telitömték
melléklettel de először téged lapoznak át.

...vagy elérted a címlap magasát téged vigyorog
a kamasz ha nővére húga asztalán rápillant a magazin
arcára arcodra pillant élvez álmodik - éltes apák
visznek gondolatban lebontani rólad a dolcegabbanát.

...vagy rázkódsz a buszon egy klónod kezében
állok szemben veled gyerekszínész kamasz most címlap
lány a jövőd úgy rajzolt ahogyan az enyém csak
egy másik rázkódó kézben remegő pályán.

...vagy féltelek egészen mert egy érzékeny hang
egyszer elmesélte hogy lopja a lelket a képre a fény
és belőled már túl sokat loptak el a rád eső fénnyel
nem tudom marad-e elég benned - belőled fényelnyelő.

...vagy egy magazin borítóján maga az élő reklám
vibrálsz a képeken mint az egykori csöves neonfény
formálta nőalakok a mulató arannyal szegett portálja
felett - felettünk kel a nap és nyugodni készül a telihold.

Teljesség-átiratok (12.)

Valami: semmi. Szobrok omlanak.

Radnóti, Weöres hever darabokban.

Borszagú ország, levizelt falak,

beteg haruspex turkál a romokban.

(Szabó T. Anna)

Salvador Dalí

A teremtő képzelet

A képzelet köti össze az időbelit az időtlennel, épp ezért tartalmai felemásak: időbeli, változó megjelenési módjuk és időtlen, változatlan lényegük van. A képzelet tartalmainak: egy vallási fogalomnak, erkölcsi törvénynek, művészi alkotásnak megjelenési módja változik, előbb-utóbb el is pusztul; lényege nem-keletkezett és nem múló.

A vallásokat, mítoszokat, jóslási módszereket az emberi képzelet teremti, akár a műalkotásokat. Ami nem jelenti érvénytelenségüket; sőt: érvényüket jelenti. Mert a képzelet, ellentétben az érzelemmel és értelemmel, nem az időbeli világ esetlegessége szerint működik, hanem az időtlennek törvénye szerint.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Úgy képzelem:

öröklét. Csak képzelődöm.

Csak (pont ettől) van.

Érzelmi és értelmi viszonyom 

van a képzeletemhez.

Mert nem vagyok az ura a képzeletemnek.

Sokezer éves Buddha-szobrokat

asszír kapubálványt rombol az értelem és érzelem.

A megépített képzelet elenyészik - figyeld meg

egyszer széthordjuk a piramisokat.

Az elképzelt képzelem örök - úgy képzeled

és én is így képzelem. 

Mondok egy példát.

Az adott helyzetben eszembe jut, belém

szivárog, elképzelem, de éppen lusta vagyok, 

fáradt, hagyom elsuhanni hadd repüljön.

Másnap reggel más tollán ékeskedik. 

Mintha itt röpködnének tényleg

körülöttünk az elképzelhető dolgok

(képpé válik, félni kezd...)

hogy megképesülve leülve a képbe képbe sülve

végre létezzenek ebben az árnyékból és 

fényből gyúrt varázstükörben is -

nem tudom, miért akar az időtlen

létezni ebben a fényből és árnyékból gyúrt

varásztükörben, ahol legfeljebb magára csodálkozik - 

mindegy kinek az érzékeny csatornáin akadunk fel

ha minden képzelet?

Ezért izgat a miért.

Miért ezt választottam, miért ezt engedtem be

miért azt képzelem, hogy élek képzelt

tárgyaim között képzelt beteg - miért

lerombolt képzelt tárgyaim gyászoló visszafelé néző

képzeletében vigaszt kereső képzelgő

vagyok:

látod, érzelmi és értelmi viszonyom

van a képzeletemhez.

Várostükör (5.)

Toto, azt hiszem, már nem Kansasben vagyunk...
                                                                            (Frank Baum: Óz, a nagy varázsló)

Vess egy pillantást a világra

mielőtt lépsz és

megtöröd.

*

(Tudom, Dorothy -

szél hozott, szél visz el:

nem lépsz. Nem akartad...)

*

Születésedtől

fogva a szakadék szélén -

néha látszik.

*

(Tudom, Dorothy -

a cipőd nem piros.

ez sose volt Kansas.)

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (9.)

Shiro Kasamatsu: Cseresznyevirágzás a Toshogu-szentélyben, Uenoban (1935)

hullását várod 

születés takarásában

a múlást

is

Beszélgetés, slamverzió

Kemény Zsófi

Soha

           Mottó: aki magától idéz, az gyökér. 

                                                      Szendrői Csabi. 

Kemény Zsófi vagyok, és nekem még sosem mondtak nemet.
Tisztelet a kivételnek, pedig az erősíti a szabályt.
Max majd hitelre veszem az összes akadályt!
A rendőr úgyis megbüntet, akárhogy megdumáld is,
kihalnak az őserdők, mert egyre több a favágószexuális,
a pénzes melót meg a magas státuszt ugyan elveszitek,
de Magyaroszágnál legalább jobban teljesítek!
Szar a mentálhigiéniád, ma még nem mostál agyat!
Mer’ épp nem fenyeget veszély, na attól még gyáva vagy. És gyökér.
Mert aki magától idéz az gyökér. Aki magától idéz, ahogy másoktól idéz, az gyökér.
Aki idéz, leginkább magától mert még mindig az a legkevésbé gyökér, az gyökér.
Kedves Soha! Te MOST vagy Soha, lehet, hogy holnap már
,,mindig” vagy ,,újra” leszel.
Te vagy a szavak és a tettek mélyén, minden szeretlekben és utállakban,
te vagy az üres frázisokban, a megbocsátokokban és a még furábbakban.
Te vagy az életem, te vagy az talán…
Nem vagy. A helyzet magas platán. Kurva magas platán.
amit megmászni szinte lehetetlen,
mint mindenhol járni, csak épp keleten nem.
Kedves Soha, undorító vagy, nem kertelek,
és ha van isten, és nem nő, akkor isten egy nőverő, mert megvert veled.
Na ő aztán az egész kibaszott világot csak magától idézhette,
na ide egy háborút, ide meg egy fogyasztói társadalmat, fuhh, ezt is én teremtettem ezelőtt, kibaszottjó vagyok, sőt, én idéztem - elő- a sok gyökeret, aki magától idéz, meg azokat is, akik a gyökereket idézik, akik maguktól idéznek, meg azokat a gyökereket is akik szerint akik olyan gyökerek, hogy maguktól idéznek, gyökerek. Teljesen maguktól. Akkor gyökér vagyok?
Ja. Mindennek a gyökere.
De az én istenem az te vagy, Soha!
Nő vagyok, hát nyilván fogyózom, na az a fogyókúra is te vagy, Soha.
Ma reggel láttam az első könyvem romantikus hősét, na az is te vagy. Soha.
A következő könyvem romantikus hőse, az is te vagy. Soha. A harmadiké, na az már nem te vagy.
Leszünk barátok? Soha.
Leszünk ,,barátok”? SOHA.
A tudokittélni is te vagy, Soha!
Pedig a helyzet ebben a kis országban, mint a Schrödinger macskája olyan; sunyi, büdös és csapzott.
Lopjatok csak el mindent, az ékszerteknősöm nem kéne? a gyöngybaglyom? A costaricai arany varangyom? Szívás, az már kihalt. De cserébe jó undi lehetett, amíg élt.
Na nem bánom,
elmondom a kedvenc viccem: egy rendőrvicc, egy putyinvicc meg egy simicskaorbán vicc megy a sivatagban, és halálra röhögik magukat egymáson.
Az életem egy idézet magamtól. Egy önkiteljesítő jóslat.
Na, megnőtt a hajam a ricinusolajpakolástól?
Ha így csinálok már majdnem a derekamig ér, sőt,
ha ráfekszem egy világtérképre,
akkor akár a világ elejéig is innen a világ végéről.

shizoo:
Beledumál

Hegyi Zoltán vagyok aki néha beledumálja magát az igenbe.
kevesebbet vesz észre mint ahányszor villant neki a Talán -
az igenje ingyenebéd a mások bólogatásból álló asztalán.
Elég gyakran állítanak a cangán cikáztomból félre a forgalomból
sajnos nemcsak ilyenkor idézek - túlságosan gyakran idézek magamtól,
Nem teljesítek jobban - a teljesítményem behatárolja a kerékpár
szinte nonszensz hogy ilyen élet mellett jutott mégis egy derék pár...
tényleg szar a mentálhigiéniám, a télen a verejték túlságosan gyakran rám fagyott -
nem járok tüntetésre csak ha visznek, én ahhoz túlságosan gyáva vagyok. És gyökér?
Na, ennyire nem látok magam alá - ehhez túl sokan vagyok ebben a bőrben,
nem lát a többiektől magam alá az őrszem.
De idézek magamtól. Azt hiszem, ez  korral jár, már túlságosan sok dolgot mondtam magamból, a szavak tömegében valaki gyakran ugyanabba a parcellába hantol, azt hiszem én. Lehet gyökérség
ha idézem a fészen reklámozva a kattintásra csettinthető egészem - és másoktól idézek nem egyszer úgy mintha magamtól, bevallom, loptam már mást a szavakba kódolva. Sőt, vitagyőző tekintély szájába adtam a saját szavaim, minthogyha a tekintély saját szava tromfolna.
Ez nem gyökér - azt hiszem inkább egyfajta növényi árnyék
ha lenn, csak mint tócsán keresztülgurulás közben az alulról egy pillanatra felvillanó látkép.
Látod, én arra alkalmatlan vagyok, hogy most legyek Soha. Valaki bennem gyáva és
úgy egész; lehet kapaszkodik bennem az elhájasodott izomkígyógyökér,
aki eladta magát a Talánér' a godolatér' a mámorok meghagyta agynégyzetgyökér',
de nekem még ma is a Talán az istenem.
Talán van. Ha szembejön Talán felismerem.
Lehet hogy folyton szembejön ahogy szembejöttök, bennetek.
Kerékpároznék én a Talán autópályáján, de nem lehet.
Talán tényleg idézet a világ és a Talánom tényleg csak egy Gyökér idéző, lehet nem is az ő ötlete ahogy én idézem a másét magaménak, a magamét másénak, mintha így más ének...
Lehet, hogy a Talánom üvölt bennem hogy ne csináld, amikor csinálom, ne kínáld, amikor kínálom, ne öleld amikor kívánom, ne fogadd el, agy adj egy slukkot, csíkot, csókot? köszi...
Lehet, hogy a Talánom az, aki folyton a határon illeget
Talán lehet, hogy mindössze a lelkiismeret. Talán.
Idézek, gyökér vagyok, teríték a mások megterített asztalán.
Abrosz tányér villa, de főleg a kés -
már vágtam le darabokat magamból, így lettem a jelenleg látható egész...
A kedvenc viccem túl hosszú, és én se értem mitől vicces. Azt ebbe nem szövöm.
Kedves Talán az fáj a legjobban, hogy lassanként minden illúzióm elköszön.
Akkor voltam fiatal, amikor kinyílt ez a kezdet
és Talán felelősnek érzem magam is, hogy az eredménye ez lett -
útszél vagyok, magamtól idéző, talán gyökér, talán lomb, talán az árnyéka. Talánlovag.
Nyomot hagyok, ha hagyják, a világ végéig aszfaltba ásom a kerekemmel a tizedmilliméteres árkokat.