Olvasóim (Kaleidoszkóp)

                                          Ingrid, Natalie, Hari, Galamb, s a többiek is; név szerint


időm repedt meg tükör évem
megtartotok ti bűn bőrében
kongó mélyébe el ha vesznék
megtartotok mikor betegség

szilánkjaim testzsákba varrva
hevernek sarjra és avarra
vigyáztok rám hogy el ne vesszek
maradjak feleslegesnek

ha törten is sem szerteszórtan
szóltam nem hiába szóltam
viselitek a szavak éhes
csikorgását a mindenséghez

időm repedt meg nem tiétek
halom szilánk így színe még szebb
fénydadogás elszótagolva
minthogyha isten álma volna

Tervezett zárlat

Az a csend, ami körülvesz.
Remélem ez a csend egy
tervezett zárlat a kontaktus kedvéért.

Mint amikor telibefújod kontaktsprével
a foglalatot a pincében -
ahol már rég át lett kötve
az adott szálra álmodott kapcsoló
- milyen érdekes: nem vagy ura
a kapcsolatnak - és
túl messze van a kapcsolószekrény és
a hatást is pontosabban jelzi
ha levágja -

mint amikor betekered az
új izzót, és zajmentesen kapja.
Mintha fényesebb  volna - pedig
csak negyvenes, akárcsak te.

Az a csend, ami körülvesz
ilyenkor, az elégedettségé.
Remélem, itt a megelőző
csendben, ami körülvesz,
hogy jut még az elégedett,
fényesebb csendből is -
hogy ez csak egy tervezett zárlat
a zavartalanabb kontaktus kedvéért.

Kilencedik Hangmintabugyor

szétesik
a fontos
pépesít
a pont most

*

majdnem verset írtam tegnap.
olyan volt, mintha zúgna a fejem
de nem.

*

csárdáskirálya vagyok pálinkás jó reggelemnek.
népszín. művi vetélés.

*

nyomj igent a pépre.

*

persze pokol per persze pokol per persze pokol per
tanúvédelmi programozó tanszék dékánja lehetnél

*

fejjel feljebb
privát saras
szürkekék
ólmos ég

felugorván
alján fejjel
koppanék

*

Sándorom elgördült szobrod alatt ez a tank kor

*

nem ballagó de billegő idő
mintha folyton peremen
el se mászik minek mászna
az ágvégig a szivem.

*

pá

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (20.)

tornyaink fenekén magány.

vágyott magány. 

képzelt idill - hullámverés-idő.

óceánketyegés.

tornyaink fenekén magasságos ég.

páratávlatok.

csöpögtetett komfort.

szűrt civilizáció.

szigetelődés.

tornyaink felett a sivatag

az üres ég.

a kettős beszédbe fordult világ

fundamentuma.

egünk alkonyának 

mélységeiben úszkáló naphalak.

csak

fejjel lefelé

lehetsz Robinson. éghegy

trópusi csúcsa.

Fogadalom

sötét ösztönből annyi nap -
lihegnek belőlem mérgek.
sötét ösztönből mérlek
és nem becsüllek annyinak.

(valami hallatlan suta, beteg állapot kanyarodott belőle. most jöttem rá, miért. és hogy miért a cím. úgyhogy hullik. a férgese. marad a hangminta belőle, meg a szándék, hogy ezt ne. nem ez az első billegő nap. de ideje volt eldönteni.)

eszi vagy Issza

                            tisztelet a Teitoku-iskolának



első
belégzéseddel
világ csókol - mostantól
van most: van éhség.


idő
nem reszket. mondom:
nem reszket! méltósággal
tessék falódni!


keveredés
mócsing, lég és csók
egy szem fogazott szélű
bejáraton át...


szomj
élő vizeket
iszol - élő vizeddel
csókolod össze


szellő
falevél-szájak
szagát csókolod össze
az avarszaggal


bomlás
ő túr beléd, ha
belefektetnek - vissza
így csókol a föld

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (19.)

Mindenki Sziget?

Minden Ember Óceán.

Óceánsziget.

Óceánjaink:

Panelegyformaságok

Függőlegese

Megvan A Magad

Jól Szigetelt Pocsolya-

Otthonossága.

Szigetben Sziget -

Térded, Fejed, Vállad

Elszigeteltsége.

levélbeszéd

tanácsot főleg -
éntőlem főleg nem:
sikerül hullásba
őgyelegnem.

szervusz egyébként
elveszik. tőled is.
a hulló mit tehet
földszervilis.

és persze kő.
te sem vagy kőértő -
kőbeszédszavakkal
bőrt sértő.

tanácsot főleg -
azt suttognak itt:
az erdő szélbe fecsegi
a titkait.

te erre én arra
én veszve és te veszve -
akárhol földbe barnulunk
tavaszra

tanácsot főleg
tőlem nem - de tőlük
lombboltozatos
ködfúlt idő jut

szervusz egyébként.
induljunk. szép esést.
kívánjunk egymásnak
eltévedést.