Üres egekbe

Ti rettegitek egymást - s én is. Én is
szorongok szűkre vont szavakban.
Úgy vonszolom odébb az időt:
van-e még elég talaj alattam.

Pengeérvek élén másik élet
vérét kívánná itt ma egyre több.
Tudja, hogy vakon vagdalkozik?
mindegyik oldalt burkolja a köd.

Formára metszenének minket.
Légvárra adott szavazatok.
Egymás félelmét tapogatva. Már nincs
emberségünk - csak igazatok.

Elvetettem bennünk a hitem.
talán ez így helyes - hogy oda néz
a párahabon hunyorogva át
ahol találhat is a keresés.

Való Világ

Mindig van lejjebb - szól a kedves,
miután a munkahelyén pihentek a
legújabb beköltözéssel, röhögtek és
szörnyülködtek a válogatott ketreclakó
csimpánzcsapaton - figyejjé'
mutatom:

állatkert a reality körül;
írta a végtelenül cinikus kiszolgáló médiaelit.
Főszerepben a
seggbe dugott kézzel vezérelt ujjbábok -
épp most varrják össze őket
a honlapok meg az újságok.

Appokat töltögettek le a kollégái, hogy
képben legyenek. (hogy a képben lévén úgy
érezzék: vannak) Ez már trash-változat,
itt már nem vennék elő a régi bábokat.

Megnőtt az ingerküszöb, ezért megyünk lejjebb.
Csalunk - szól a kedves,
nem átugorjuk a
lécet, hanem elsunnyogunk alatta. Egykor a fejet,
vagy a mellkasban dobogó érzeteket akarták
megragadni ezek;
erről szólt a beetetőgépezet, tehát
volt benne szellem is.
Pá, kis parvenü -
                          most altesten markol
seggben turkál, tököspuncispitét
tol le a vizuális menzán a médiamenü.

Kis buzi pöcs tehetetlen bölcsész
ne akard ezt érteni - nincs rajta mit.
Fogd fel: ez a maffia. A fiad terít neki a
placcon és fodrosra gyakja a lányod.
Sakkban tart? Rég leborította a táblát és
szétverte a fejeden.
Ez egy másik világ, egy másik egyetem.

S mit lehet tenni?
Látni kell a világot! És azt nem kell
látni, ami nem való!
Világ, de nem valóság,
hanem az utolsó pontig irányított és komponált
hatásvadász és ocsmány
parfümmel körbefújt
szar húgy és hányás-
szagú manipuláció.

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (16.)

napom ritmusa

élethely - tavaszvarázs

rendezett parkja

körbevezetlek

nálam: napom ritmusa

nyárlugasában

évem ritmusa

fest ágat-levelet szél-

fútta világfán

évem ritmusa

csábít másképp faragott

térepizódba

körbevezetlek

esztendőm s éltem pa-

vilonja körül

forgatom neked

létünk opcionális

kijáratait

Fordított idő / fordított szonett

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/01/kozelito.html



úgy csinálok én is mint a vak rügyek
ahogy a cinegék felszabadultak - és
ahogy előbújtak a résekből a mezei poloskák

önkéntelenül az esőben, aminek
enyhe rothadás és tavasz-szaga van
nyújtózom le magamról a rozsdát.

de közben a csontjaimba rezonál a hideg
ami jön. hagyhatnám a revét magamon
ez rókacsapda - nem felüdülés.
éhesen les bennünket a böllér hatalom.

de közben nem ágyaz amit elhiszek
önkéntelen a testtel - akár időzsolozsmát
az állatok. fagynak virágzik. jövőt szakítok
mely elhal, mire a szelek beporoznák.

Hópehely

Annyiféle

szenvedély van - ha nem elég

csupán a béke!

Radírnyomok

Ja, az? Kitöröltem innen valamit.
Nem sikerült. Vagy nem túl jól.
Bizonyos szögből láthatod
a nyomait.

Igen, eleinte. De ebben
a korban már nyomot hagy maga
a törlés is.
Látszik rajtunk mint kórlapon
az anamnézis.

Oké. Magyarul mondom: kórtörténet.
Csak a törlés. Az nem,
mikor ér véget.

Előre nem tudok törölni. Előbb
fel kell írjam ide, erre az
életfelületre
az időt.

Hogy aztán töröljem. Mint ki
élt, de mégsem változott.
Van így: hogy látszik -
hogy látszanak
a radírnyomok.

Egyre inkább. Ahogy a
nehezebben telő idő jön.
Kezdem érteni miképpen
hagy nyomokat a bőrön:

hogy gyűlnek ráncaikban az
elhatározott hiányok -
amíg le nem radírozzuk
végképp magunkról
a világot.

Pályázat: pehely

amihez: http://www.napkut.hu/212-palyazat-pehely





szférák látványa
hókristályokba gyűlik -
hogy eltemessen





ilyeneket kéne írjak a fióknak, ha nem akarok úgy járni, mint tavaly, amikor azért zártak ki, mert megjelentek a blogon...

Lássuk együtt - decemberi válogatás

Mindazoknak, akik hiányoznak

Túlhordás

vízkereszt elmúlt

s mi várjuk elkésett

megszületésed

A hatodik kéréstől
                              Ingridnek és Nórának köszönettel

Ne vígy minket a kísértésbe -

múljék el tőlem e pohár.

Embernek lenni az maga a

kísértettség. Az ember kísértet.

Betegen hangzik, de hidd el:

a kísértés én magam vagyok

ha beleviszel, Uram.

De szabadíts meg a gonosztól -

ha lehet, ne kelljen 

magamtól szabadulnom
magamtól.

Ne hagyj engem magamra 

magammal, Uram, mert

én magam vagyok a gonosz -

ha nem szabadítasz.

Mindezek tudatában

tényleg ezt a legnehezebb kimondani:

Uram, legyen meg a te akaratod -

elragadó kísértetben és 

magamra hagyatva.

Betlehembe

                 Vidákovich Istvánnak köszönettel és szeretettel

Kép: Banksy

Szó nélkül nézd, és kiépül benned:ez milyen határ.
Van oka a falakat húzó félelemnek -
mindenki szarkofágba
dugja önmagát;
intim kockákba menekül a világ
ahol este két kulcsfordítás
biztosra zár.
S hogy dózerolt házak és robbanó
önkéntes testek
a felgyülemlő, egymást gyűlölő
létezésfelesleg,
vagy csak a suttyó, gajdolt
harsány gyűlölet, amit
kutyák ugatnak
teremt közém, közéd falat -
sajnos csak árnyalat.
Közénk kerül a félelem.

Mindenhol van, ha ennyire
nem is nyilvánvaló.
Holnap lehet, elvetél az ünnep.
Ott is, hol nem látszik ennyire a fal -
hol láthatatlan drótot húz: a pannon
mezőkön is határoló Mammon.
Hol falat húz az alvó szívbe rágott
szokás, az éh. És rabszolgák
a templomi kufárok.

Szó nélkül nézd, és kiépül benned
mit zár el a fal.
Az égen ragyogó csillag vezetne
a városig, hol talán akadna
bedőlt falú istálló és jászol;
ahol nem tűnik fel senkinek
hol legfeljebb tehén-horpasz remeg
a vajúdó asszony sikolyától,
ahol nem vágja el a csecsemő torkát
a hatóság -
a városig, ahol talán akadna
bedőlt falú istálló és jászol.
tudod, amilyet vevőcsalogatónak
tesz kirakatba
a valóság.

A mindenórás most is odaér
a hétköznapi botrány tövébe:
hol épp imádkoznak a más hitű pásztorok;
az elzárt ösvény porló kövein
mint Mária és József, ácsorog,
s nem jut tovább. Az út
ma zárva van. Nem lelsz
kinyitható kaput.

Szó nélkül nézd. Aztán sirasd el
az embert és az ember fiát.
Tudod és érted, és
mégsem tudod, hogy
miért ilyen a világ.
Én is csak firkálom
e verssel a betonfal felszínét.
Ott árulok a templomban
a többi közt. Kerül ebéd,
ipari tartós manna - egy szeletnyi.
De tudom:
a szívemben felhúzott falak
miatt a Kisjézus bennem
sem tud megszületni.

Boldogot

                 imáink réteges pitéje

Boldogot a szegényeknek
ha övék is lesz a mennyek országa,
és itt, a földön is -
Boldogot azoknak, akik sírnak,
hogy megvigasztaltassanak
általad, Mi Atyánk
ki vagy a mennyekben -
Boldogot a szelídeknek
akik örökségül bírják majd
ezt a szeméthegyet
szenteltessék meg a te neved
és adj nekik türelmet -
Boldogot azoknak akik éhezik
és szomjuhozzák az igazságot
mindennapi kenyerüket add meg
nekik ma,
legyen meg a te akaratod de
befogadható méretű adagokban
itasd, etesd a nyájad, Mi Atyánk
ki vagy a mennyekben -
Boldogot az irgalmasoknak
nekik jöjjön el a te országod
születésnapod alkalmából
akik a más terhével viselősek -
Boldogot a tiszta szívűeknek
mert őket hívod látásodra
miképp a mennyben úgy
itt, a földön is -
Boldogot a békességre igyekezőknek
mert ők a fiaid, és
annyi tömegsírban fekszenek
miközben megbocsátanak az
ellenük vétkezőknek -
Boldogot a háborúságot szenvedőknek
ne vígy minket a kísértésbe
amikor szidalmaznak és háborgatnak -
Boldogot azoknak, akik a
háborgatott prófétákra hasonlítanak
és azoknak is, akik csak
szeretnének hasonlítani,
szabadítsd meg őket a gonosztól -
Boldogot a föld savainak, a sónak
amitől ízesül az élet
a világ világosságának boldogot
és a sötétségének
a gyertyagyújtóknak és eltakaróknak -
Boldogot a fénylőknek
és a fényelnyelőknek
szenteltessék meg az ő nevük is
Mi Atyánk, ki vagy
a mennyekben -
bocsásd meg a mi bűneinket
tudod, hogy miről beszélek -
most és mindörökké
azonképpen itt
a földön is.

Én vétkem
én vétkem
én igen nagy vétkem

mert a tiéd,
Mi Atyánk.
Akár az ország
a hatalom és
a dicsőség.
Mindörökké.
Ámen.

Senkiföldjén

                    (ellenpontból)

                   "először nézel a mi éjszakánkba."

                                                     Pilinszky János: Senkiföldjén

Czimbalmos Márta Cedenka: Senkiföldje

mélyéről lesem a 

három bölcset, ahogy közel megy.

látom a derengést ég

és föld álcázott vonala

közt.

ez a derengés a tiéd.

nem megyek közel:

alig létezel 

s már

elég erős vagy,

hogy lényem
megkötözd.

ha igaz, te valami új leszel. pedig 

kinősz a földből, mint a többi

beszívod az eget

mint a többi.

kifújod az eget mint

a többi.

föld porába oszolsz

mint a többi -

ugyanúgy az állóháború 

terepe leszel

mint a többi.

mégis. mondják, valami új leszel.

mélyéről lesem a három bolondot.

ahogy közel megy. a 

három mélységi felderítő.

kiképeztem őket

kételyből. talán

elég hideg a szívük. 

talán elég elkeserítő.

de ha

tényleg valami új vagy, akkor

lefegyverzed őket.

beléd néznek és elfelejtenek.

elfelejtik a feladatot. 

ha hódolnak neked, én

árnyékban maradok. 

soha nem megyek közel.

közelebb, mint majd a kereszten.

azért jöttél, hogy megválts.

tudod, hogy ez a szó

az én szemszögemből

feltétel nélküli kapituláció -

ha hódolnak neked, én

rugalmasan elszakadok

a derengéstől. előre,

a végső győzelemig.

amelyben az ég és a föld

egyformán fénytelen.

csak távolról lesem

milyen ívet kapálódzol

a többivel az életen.

mélyéről lesem a három bölcset

ahogy közel megy.

hozzád. 

nem tudod, de

ez az első alkalom

amikor 

megkísértelek.

mert egészen parányi részben 

mégis az enyém leszel

ha hódolnak neked.

Karthauzi

            Philip Gröning A nagy csend című filmjéhez

Ez a csend: utat 

engedünk Istennek, hogy 

szólhasson bennünk.