Péntek alól

nézzétek. én nem vagyok jó tanú.
láttam a boldogságot tekerve és gyalog
áramlani az esti péntekelőket -
utcán sétafikáló, jóllakatott világra
látványra vakuzó, élményre, egymásra
éhes moccanásokat, utcazenében
fűszeres rafinált ízillatban
vendéglők és kifőzdék gőgős gőzében -
falat van itt elég, csak nekem jut belőle
kevés.

nem vagyok jó tanú. nem boldogulok.
a szétválasztással nem. hogy mi a világ
és mi a sötétsége.
hálnak az utcán. esznek bicskával hántott
műanyagból kolbásznak látszó mifélehúst.
cifra nyomorúságomnál, én vétkemnél
meztelenebb nyomor bűze körít.

nem vagyok jó tanú attól, hogy
látom az ostobaságot csapatokban, ahogy
beözönlik a peremről és
kiharapná kisuvickolt jussát az örömből.
a gagyi kis tüskehajak apoteózisát -
őket sem érzem a magaménak
ebből itt igen kevés a magamé.
nem belülről látom. tehát
hiteltelenül.

nem vagyok jó tanú. biztos Úr
nem láttam az eseményt, csak a nyomait.
az is épp elég gyomorkavaró.
még jó, hogy tudom, hajnalban
tejszínhabos eperéggel kínál meg az
ébredés. nem vagyok jó tanú, engem
várnak otthon.

hagyjanak a magam ágyában ébredni és
vegyék el tőlem Uram, biztos Úr - a
keserű pohárt.
nem vagyok méltó a hajlékomra.
jöjj. és csak egy szóval mondd.
nem gyógyul az én lelkem, de
talán egyszer majd tanúskodik.

Haikuk a bajba

                                        B. I. gerincének


Tartásod feszít
rajtad - mint pengetett húr
pászmája, jajgat.

*

Csipkelődő sors
iróniája - oda
csíp belőled is.

*

Gerinces, ember
hírében állsz - begyűjtött
léted húzza túl.

*

Legyen erőd fel
engedni a feszítő
energiákat.

*

Feladathalmo-
zás kariatidája!
Tedd le egy részét!

*

Ezután figyelj
a fájdalom helyére -
dédelgesd nyomát.

*

Oldozzon télfény -
mossa ki a hó csillám
kedve belőled.

*

Üljenek melléd
akik ebből is falat
katonát kérnek.

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (13.)

Nélkülünk megtér

tárgyi világunk - valós

arculatába;

a szellem test-undora

már nem sterilizálja.

Velünk együtt az

erjedés-óceánt zárná

csövekbe -

tengeralattjáróba

óceán elől magát.

Kísérleti patkány

A társadalmi kísérlet részese
a kísérleti állampolgár.
Kirakatok közé lökik, védtelen,
beoltják a vágyelhalás ellen
úgy építik köré a laboratóriumi
labirintust, hogy a reflexek a
fokozódó nyomás alá tegyék.
Mindig kicsit kevesebbet adnak
neki a falatból - hogy a mókuskerékről
azt higgye a kábult irányban-rohanó,
hogy emelkedő ösvény.

A társadalmi kísérlet részese
mindent tartósítva kap.
Ízfokozóval és szorbátokkal
benzoátokkal, fenilekkel, nitrátokkal
acetátokkal, laktátokkal
telelakott ideológiákkal laktatják
jól. Sokáig rágható múmiákkal,
amin berágódásig rágódhat.
Az emulgeált múlt kocsonyás
gélesedése konzervkérdéseket ad
az alany szájába - amire
a falra vetített körpanorámán
már készen áll az előre megírt
válasz.

A megfelelő szögből kell
pályára engedni a társadalmi
kísérlet részesét - zárt pályán a festett ég
perspektívája nem mindenhonnan
egyformán meggyőző.
A kísérlet részesének elérhető
közelbe kell vetíteni a kijárat
hologramját - s az azon túli
pálya-építő mérnökség szolgálati
helyiségeit.  Kell a motiváció,
és kell a drog az alany amortizációjának
egyensúlyban tartásához, hogy
egyenletesen kopjon el.

A kísérleti állampolgár szavatossága
sajnos így is túl hamar lejár,
de van belőle elég - végigtekintve
a szimulációs helyiségeken, talán túl
sok is van belőle. Pályán belül
egyszerűbb létszámot csökkenteni -
egy-egy laboratóriumi elkülönítő
pályakataklizmája elkerülhetetlen
velejárója a kísérletnek, még szerencse,
hogy szükség esetén az alanyok e
problémát maguktól
orvosolják.

A társadalmi kísérlet részese
a kísérleti állampolgár - tenyészete
addig lényeges, amíg a megfelelő,
általa felfoghatatlan célokra létezéséből
kivont hatóanyagot már nem fenyegeti a
fitotoxicitás. Akkor a kísérlet bezár.
A következő programig kitakarítva,
sterilizálva várják majd az új
projektet a laboratóriumi ketrecek.

Egysoros

A be nem tartott ígéret földjén élek

Kialszom

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2013/11/kapu.html

"Kialszom magamból a világot.

Ha odafigyelek, és erősen becsukom a szemem, akkor egyáltalán nem látok semmit a valóságból, és ez jó. Azt mondják, nem látni önáltatás, de Ön ne áltassa magát, a világ nem az, aminek látszik. A világ nem látszik. Vagy nem az a világ, ami látszik.

Alszom. Ébren vagyok, de alszom. Ha eleget gyakorlok, nyitott szemmel is tudok aludni. Ki tudom magamból aludni az életet. Ki tudom magamból aludni a halált. Mert alvás közben az ember se nem élő, se nem halott. Úton van.

Kialszom magamból a világot. Kialszom magamból a fényt is, az árnyékot is. Kialszom magamból az embert, de az állatot is. Néha kialszom magamból Istent."

                                                                                        Biedermann Izabella

Úgy készülök letenni magam, 

egy ideje úgy - mint aki mindent

lerakhat.

Látszatra. Mint ki zár. Önáltatást,

amivel az éhség ébrenléte álomlétbe

laktat.

Mert minden éber percem paródia,

mivel nyitott szemmel is az álmot

alszom.

Az éberség elcsorbuló maródija,

alvásbeteg. Rég innen az ébredési

sarcon. 

Alszom. Ébren vagyok, de alszom.

Kialhatatlan. Át az életet. A megélhető

mindent.

Kialszom magamból a halált. Az

állatot. Úgy érzem, kialszom magamból
az Istent.

Zárójelek (az érkezésről)

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2013/11/megfigyelesi-ugy.html


                                    B. I. kisasszonynak

(amire megjön, elkészül
a neki gombolyított.
mint egy pulóvert
úgy veszi magára. illik
majd rá, mert neki készül,
a titoknak. 
gombolyított
neki szálazott életfonalból
hogy teljesüljön)

(már jön, érezni, közel
jár, mindjárt elkészül a 
várva várt. féltenivaló
gyengéd zug. edzett 
fonal.
ide csak ő és csak 
a várakozás. még az se 
teljesen, a maga 
korrupt egészében,
aki belevárja)

(amire megjött, a szövedék
kizárta. őt is.
túlvastagodott a 
várva várt alkalmat
felépítő várakozás.
a szív ekkora be-
szabadulóművészetét
egy houdini se tudná.
üres ruhák az ágyon. 

mintázatuk nem

hordoz titkokat)

Hiányos

kevés hiányzik ámde az nagyon
hiányaim direkte széthagyom
ahogy tekerem fel csak úgy a rákos
utat amit alám köhög a város

mások széthagyott nagyon-hiányait
kerülgetem most pont elég a hit
fel nem venném másik forró kása
elhagyásait együttlakásba

kerülgetem most pont elég a hit
hogy csukott szemmel valahol lapít
aki kitalált kimért kiszámolt
építőkészletből összegányolt

kevés hiányzik rajta kéri számon
taposni nyomba széthagyott hiányom
hogy mi ez hogy ez miféle munka
hogy fejezetlen miért hagyott magunkra

kevés hiányzik ámde épp a cél
vagy a szerűség hogy miért az ér
amit széthagytam és hogy az miért nem
diribdarab miért hiób ha értem

kevés hiányzik ámde az nagyon
hiányaim direkte széthagyom
ahogy tekerem fel csak úgy a rákos
utat amit alám köhög a város