Beszélgetés módszertanról (aggodalommal és lábjegyzettel)

Szőke Imre Mátyás verse (forrás: szöveges kontent)

folyamatosan

vagdosod magad, hogy

kibuggyanjon a vers

kár a szóért*

magad minden kimondott szóval

abbahagyni

*tudom, Krisztián,
szerinted kizárólag
csak így érdemes

A tea íze II.

haiku-slam

A 23.-24. haikut provokáló kép, Birtalan Zsolt munkája
(a 28 felhasznált versből eredetileg 6 haiga - azaz képre készült haiku...)

Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam – mint szívbe csendet

kapaszkodj belém föld – ne táncoljam szennyes porörvény röptét

aki csobban, nem látja milyen rajzot vet tőle a hullám

fényzuhogásban hullámzó aszfalt dobál zátony éj felé



A város megnyílt nekem, de nem az öle hanem a gyomra.

Szerencse? Ugyan! Képzeld, rólam lepattan a galambszar!

Az baj, mikor a rutin minimumtávolsága lesz a Maraton.

A kedves alszik mire hazaérek, álma partján ücsörgök.

Nem fér bele több – én azért rátöltök, csak így csordulhat túl...



Szia! Útkereső vagy? Te is a könnyebb utat keresed?

Átölelnélek – de ehhez előbb el kell engednem magam.

mennyi bódulat fér egy ennyire kiterjedt szerelembe?

lecsukja szirmod íze a látvány partján dédelgetett fényt!

nem érzem magam: szégyent vagy elégtételt - téged érezlek...



Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam - mint szívbe csendet

rémálomkanyon felett egyensúlyozom néhány mondaton

foglalt a kezed – nem lehetsz hangya, tücsök egyszerre, tedd le!

minden varázsszer elfojt - tanulj meg nélkülük lélegezni

nem volna könnyebb látni és elhallgatni csak úgy a szelet?

úthálózat főütőerén áramló – vajon kit alkotsz?

miért feszül benned, hogy valami nálad nagyobbat mondj ki?



Gyűjtöm pördülő kerekem alá utam - mint szívbe csendet

roncskompország vén, imbolygó deszkáin pucsít a kóbor élet

konzumbolylakó – tömegcikk-istenségek völgyében járok;

harmincszoros terhem alá tegelt falfirka, óvj meg engem!

így viszik kincsként maradék színed a feketülő évek

labirintus az idő, hiába mérem – máshol jársz benne

nem nyitok vitát – elég becsukni a nyitva hagyottakat.

de ha már kudarc, legyen a legeslegszebb kudarc a környéken!

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (39.)

valami tisztább

üvegen át nem lenne

ilyen a búcsú

vöröslő levelével

a szőlőtől

köszön el az ősz.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (38.)

ódon csend érlel -

illatod árnyalja az

idei őszhöz

*

szőlőíz kacagását

lúdbőrző látvány -

téged ízlelget

Szégyen

György Erika képe

kiállítottak -

most háttal állsz,

védtelenségbe alázva

*

kiállítottak -

azon töprengek, hogy mit

követhettél el

A felfázás mitológiája

kinevezett a lehűlés -
a párapárnás hajnal vágta hasadékot igazgatod
a derekadon.
magad hasítottad, hogy hozzád férjenek
a jelenlét hiányán babráló kis kezecskék.
épületestül nem
ezt a tervrajzot mutogatod, de
nekik ez került kézügybe -
leépítenek ezek az elszalasztott pillanatokban
éleződő vágyak.

kinevezett a lehűlés -
ezt minden ősszel megtapasztalod.
a nyár tűri a habozást,
a sebszélek mentén süvítő éheket -
magad hasítottad, hogy hozzád férjenek
a jelenlét hiányán kinyíló képzelt testek.
épületednek nem erre a
horrordíszlet szárnyára vagy büszke -
ezt az igazgatóságot kizárólag
félig nyitott, elképzelt ajkak lakják.

kinevezett a lehűlés -
és megint betöltöd ezt az igazgatói pozíciót
ha már a hasadást
képtelen vagy betölteni a derekadon.
igazgatod a jelenlét hiányát eltömő párás
ott sem levések mentén hasadó
anyagot.
a párapárnás hajnalba képzelt testek
jelenlét-hiányon ki-be járó
csípős lélegzetében.

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (7.)

Mennyi munkát kér

a cseppek tapadását

tűrő megadás!

Szeleken mereng

Chiara Bautista képe (itt csak illusztrál, máshol beszél is)

Alám nyúlhat és

felkaphat más is -

nemcsak a fullasztó szél.

*

alám nyúlhat és

emelhet más is -

nemcsak az illatos szél