Sacra

kép: Leskó László

nézd:

fényért nyújtózásunk

hogyan takarja el

magát a fényt

Zen-fotók: Sasa Gyökér (26.)

Magnolia, end of day
May 2017

sziromburás lámpás

te fényesítsd hajnal

szerelemtáncát

*

sziromburás lámpás

te énekeld alkony

szerelemdalát

Geller

Németh Kriszta/Pfliegel-féle 5 lyukú kamera, Ilford HP5, Xtol

miért nem evidens, hogy
ahogyan látsz, az
csak egy látásmód?


annyiféleképp
láthatnál még
ötlyukú Pfliegel-kamera


valahonnét kis
réseken át próbálod -
valaki nevet


közben (vajon ki az?)
rések holtterében
valaki nevet


hidd el, az ötödik 
lukon át Isten
jókedvére látni

Ekkora égre

Jencsók László emlékére

a holdsarló olyan gyöngéd, éhes kis csíkot varr
ekkora égre -
telirepülték a szárnyukkal beszélő fecskék, mégis
annyi minden elfér még rajta -
az énekesmadár-sereglet egymást túlkiabáló
alkonyvetélkedése -
két ág között egy szál pókhálón oda-vissza futkorászó
búcsúcsillogás -
egy zavartalanul pályája végére
érő nap -
egy kerti rozsdafarkú beszökdécsel a versbe,
elfér ekkora égen -

dobozlakó, csodálod a tekintet
semmitől se korlátozott zuhanását -

a holdsarló, a fecskék, a búcsúdal,
pók fény-kirajzolt eszmerendszere,
a mindezt lehetővé tevő ragyogás
a kerti rozsdafarkú is
a kék burán túlra néz veled -

amit nemsokára távolságuk bójáival hintenek
a léleklátó csillagok -

ekkora égre elfér
hogy végtelen.

Ent

az erdő teljes entitás
növényrokonság magva-szakadtig
egymást támasztó lombkoronákon
szökkenő kamaszfény
ágroppantó szélszó és szürke esőszó igéi
gyökérkapaszkodás-csendek szünete
szélbe szóródó jövő és
erdőtűz ropogtatta múlt -

az erdő teljes entitás
gyakorlatilag halhatatlan
amíg nem őrül meg alatta a föld tüze
vulkáni hamu-kéneső
végső búcsúja nem jön -

vagy nem jön el a szapora parazita
a fejszéivel és fűrészeivel
tarvágás végső búcsúja nem jön -

az erdő teljes entitás
még ha tényleg akad olyan erdő is
amely pusztán
egyetlen magányos
fából áll.

Neuronok

Pictures at an Exhibition

Kemény Zoltán: Templomkert – Szentendre sorozat, 2017

ha látod a hullámot vető időt
még nem merültél el


látod a hullámba gyűrt időt
milyen
óvatlan telik


szilárd formád
pillanatnyi örökléte
hullámokat vet


ha belelógatod a kezed
elmosódik tőle a kép


végül úgyis belelépsz
a képbe te is
hullámot vetni -


ha látod a hullámot vető időt
még nem merültél el

Elképzelem ezt egy kiállításon. Egymás mellett közös keretben a hat kép. Hat ugyanolyan és mégsem ugyanolyan kép. Az előhívás apró különbségeiben más kép. Szavakkal a jobb alsó sarokban. Vagy egyetlen futó csíkban az alján. A képpel együtt hullámozó szavakkal. Mint az Isten kavicsának csobbanása. Hatszor. Kacsázva ugyanazon a vízen. Ha látod a hullámot vető időt. Még nem merültél el.

látod a hullámba gyűrt időt

míg mind el nem mosódunk

hullámba gyűrt idő vagy

Isten kavicsának

csobbanása

Félreolvasás

Orosz István kortükör könyvheti plakátja
(Vitát generált...)

Kulturpolitika:
Az államkormány által a tudomány, művészet, közoktatás, vallás és egyház terén követett elveknek foglalatja; mint tudomány a K. a közigazgatási politikának ága, mely az államkormány említett tevékenységkörére, a kulturfenségre (l. o.) vonatkozó elveket tárgyalja. 

Kulturfenség:

A fejedelemnek a nép szellemi művelődésére, tanügy, szépművészetek stb., s az államban létező egyházakra vonatkozó kormányzatjoga.

(Pallas Nagylexikon) 

" 2003-ban A Fekete Gyöngy átka egyszerre volt friss, látványos, nyúlt vissza a régi kalandfilmekhez, hozta be újra a köztudatba a kalózokat..." 

hát persze, hogy egyből Fekete Györgynek olvastam....ugye csak a szemem rossz ? vagy már a tudatomba égett ??

(Stekovics Gáspár)

ezért vírus:

kulturfenség-parazita -

befelé hatol

Arany

1836 nyarán, Máramarossziget mellett, az erdőn...

az ifjú Arany megbukván mint debreceni diák, színész, és vándorszínész, azt álmodván hogy az édesanyja meghalt, gyalogosan hazaindul, és az esti tűznél megpihenvén még utoljára szavakat áldozna legkedvesebb múzsájának: Kalliopénak...

Tábortűz mellett mit papírral raktam meg
vándorszínész élet mocskával raktam meg -




Te gyerek, gondolj a tűzzel! Rakni kéne rája

Ez nem a pásztortűz őszi éjtszakája!

Messziről lobogva tenger pusztaságon

egy szem ifjú János búsul csak a lángon –

írkapapír a kezében, teleírva verssel

kicsit talán Csokonais, ahogy rímet tercel

de nincs benne erő, nem súlyos buzogán'cs

csak amolyan út-szélrül fölszedett bogáncs –

felhőbe hanyatlott, hogy kedvem irom,

rám nem süt aa nap, komédiás napja,

minek ír ki paraszt vót, dejsz hejripityom
tetején lobogó hadi kopja -

Ropog a tűz, messze süt a vidékre,

fujtó füstöt böfög föl a nagy égre,

körülüli… egy szem legény,

saját búját ríjja szegény,

nem látja a jó isten se

pára ül a fák tetején…

Zúgta ifjú keblem szavait… a falnak

nagyot koppan akkor, azután elhallgat -


Tábortűz mellett mint megfáradt görgeteg
Keserves feleim gondokat görgetek
kezemben papiros, irkalap teleírt
van még hely itt alul! téntád van, ide írd!
hogy jövődet égeted! csillámló csalfa vak
remény, te riherongy, még éhen tartalak -
iskolám, színpadok, minden kínt itt hagyok
nem keresem a szót hiába nálatok,
papírok halomba, messze van Szalonta,
gyalog az útszélen, egykori lakomba
Látjátok feleim, keserves egy menet -
haza kell... szüléim... fuldokló két öreg

maga álmodott olyat hogy... azt hogy az anyja meg...

meghalnak, két öreg -

Tábortűz mellett mint megfáradt görgeteg
Keserves feleim - szívemen két öreg
leszek hát aljegyző, formára nadrágos
szavaknak erdeje ne suttogj, hagyjál most,
haza a szégyenbe, tékozló így megyen
Keserves feleim, égjen el szégyenem

Tábortűz lángján mit papírral raktam meg
művészlét álmával raktam meg -


S ezzel az ifjú az utolsó árkus papírt is a tűzre vetette...



Nem tudhatta ekkor még
a reménybeli Jean D'or
hogy milyen verset levelet ír
neki Petőfi Sándor

közt szolgált mint a vármegye
igavonó ökre -
s nem tudhatta, híre-neve
fennmarad örökre!

Zen-fotók: Sasa Gyökér (25.)

Before sunrise, May 2017

lányok, ébredők,

jövőnk szirmát ringatók -

melyik a legszebb?

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (36.)

éhek fészke: háló -

fénybolyhos lebukásra

áhítoztál?

Tündérfürt (slamverzió)

Valaha gyakran akadt dolgom erre,
Kőbánya kertváros legkertmentesebb részén -
hacsak nem számolom kertnek a Kozma utcai Új Köztemetőt
meg a hóna alatt az Izraelita Temetőt -

szóval valaha gyakran gurultam erre utánfutóval
Rákoskeresztúrra menet, a tizenhétbe, tudod...
a Jászberényi út helyett surranópályán a legszebb nevű utcákon...

De tényleg! Bogáncsvirág, Fátyolka, Meténg, Tarkarét...
és Tündérfürt utca...
tiszta vicc, hogy ilyen nevekkel ez egy rohadtul elhanyagolt ipartelep
rohadtul elhanyagolt széle amúgy, a temetők rohadtul elhanyagolt széle mellett...

Szóval hetente háromszor evett erre a fene és valahogy
mindig rágott a rosseb, hogy miért Tündérfürt?
Ki volt az a betépett hivatalnok, aki ezt a Helikopter úttá
alakuló kietlen, egyenes utcát közvetlenül a durva forgalmat lebonyolító
vasúti sínek mellett Tündérfürtnek nevezte el...
és főleg miért?

Olyan rohadtul elhanyagolt és olyan
rohadtul céltudatos, mint kiskamaszkoromban az a
szőlőparton gatyámba nyúló idősebb asszony volt
neki Ildikó néni volt a neve, de lehetett volna Tündérfürt -
mondjuk az utca nem nyúlt a gatyámba eddig és
nem kérdezte meg tőlem:
Lány vagy? Vagy nincs farkad, hogy így félsz a kutyámtól?

Az összenőtt szemöldökére emlékszem meg a a haja lobonca felett az égre -
A bokrok, a fák szemöldöke a Tündérfürtnek is
összenőne az úttest felett és csak az erre járó
erre eldübörgő kamionok tépkedik,
ide nem jár a Főkert...

Hetente háromszor arra evett a rosseb,
mint aki a kocsisoron keresi a neki való örömet, átutazóban -
csak az aki keresett már kocsisoron örömet,
csak az tudja igazán, hogy az öröm ilyen: átutazóban tart....
 
Nincs dolgom már erre. Mégis, a hét végén végiggurultam rajtad, Tündérfürt.
El a Kézi Autómosó bokor-loncsos romcsontváza mellett.
A hajcsatod: a Jászberényit hurcoló felüljáró alatt.
Az alatta fekvő vasúti csomópont hajgubanc zakatolásán át.
Piros lámpacseresznyékkel aggatott rasztásodó loboncodon.

Nincs dolgom már erre. Mégis, magam alá gyűrtelek, Tündérfürt, viharos szélben -
Lompos bozontos bokrok mentén gurultam bőröd aszfaltján, Tündérfürt.
Kátyúráncos arcod simogatta a kerekem.

Nincs dolgom már erre. Mégis végigtapogatóztam rajtad. Tündérfürt.
Visszatérőben. Mint aki megkeresi a régi banyahajú kurvát.
Mint aki ezért ugyanúgy nem fizet.
Mozgasd a segged és fogd be a pofád ha duglak!
Legszebb nevű utcalány, kamion taposta öleden babrálok.

Mit művelünk a világgal, Tündérfürt?
És miért viseled el?

Tündérfürt

Nincs dolgom már erre. Mégis
végiggurultam rajtad. Tündérfürt.
El a Kézi Autómosó loncsos
csontváza mellett. A hajcsatod: a
Jászberényit hurcoló felüljáró alatt.
Vasúttal elegy hajgubanc
kereszteződésen át. Piros
lámpacseresznyékkel aggatott
rasztásodó loboncodon.

Nincs dolgom már erre. Mégis
végiggurultam rajtad. Tündérfürt.
Választékot szakít beléd a
vasúti árok. Sikoltva dübörög
mellettem a vagonok soktonnás
fésűje. Lompos bozontos bokrok
mentén gurulok fejbőröd
aszfaltján, Tündérfürt. Elrántott
szurtos fejet simogat a kerekem.

Nincs dolgom már erre. Mégis
végiggurultam rajtad. Tündérfürt.
Visszatérőben. Mint aki megkeresi
a régi banyahajú kurvát.
Mint aki ezért ugyanúgy nem fizet.
Legszebb nevű utcalány, kamion
taposta öleden babrálok.
Mit művelünk a világgal,
Tündérfürt? Miért viseled el?

Zen-fotók: Kiss Marianna (27.)

öreg lelkeket

szökdécsel körül a

beeső csitri fény

*

köszönj szépen a

néninek a bácsinak

ahogy tanultad

Elméleti

Jaya Suberg

összefoltozom veled

a képzelgések

nézeti rajzát

Zen-fotók: Brett Walker (1.)

Láthatás

testen kívüli élmény

mikor rácsodálkozol

a rácsra

*

testen kívüli árnyak -

hiányokat keltő-kitöltő

fény

Napi Operatív...

Napi Operatív Információs Jelentés
114.
Budapest, 1979. május 18.
[...]

4./ "Kopasz" fn. bizalmas nyomozás alatt álló személy annak érdekében, hogy nyugaton is megismerjék, több írását elküldte MÉSZÁROS ISTVÁNNAK, HELLER ÁGNESNEK, és SZELÉNYI IVÁNNAK.

[...]
/III/III./

Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött.

Intézkedés: - A bizalmas nyomozást tovább folytatják.

ÁBTL - 2.7.1. - NOIJ Összefoglaló jelentések 114/4. 1979.05.18.

"Kopasz" fedőnevű célszemély nyugati "ismertsége" érdekében nem csupán ő maga levelezett, hanem az állambiztonsági szervek is. Ez a levelezés három hónappal később, 1979. augusztusában kezdődött, és fél évvel később Dr. Horváth József a III/III. csoportfőnök-helyettese egy javaslatban így számol be róla:

BM III/III-4-a. alosztály
Tárgy: „Kopasz" fedőnevű ügyben

Javaslat

Elhárítási területünkön bizalmas nyomozást folytatunk Eörsi István (Budapest, 1931, Eörsi Teréz) szabadfoglalkozású író-műfordító ügyében.

Engedélyezett javaslat alapján 1979 augusztusában operatív kombinációt hajtottunk végre a célszemély lejáratása érdekében. Intézkedésünk alapját nevezett néhány verse képezte, amelyek 1953-ban jelentek meg „Fiatal szemmel" című kötetében és nyíltan állást foglaltak szocialista rendszerünk mellett.

Az említett verseket egy bécsi magyar emigráns nevében elküldtük Eörsinek. A kísérő levélben a „feladó" kijelentette, nem tudja elképzelni azt, hogy az az ember, aki ilyen módon kiszolgálta Rákosit és az akkori vezetőket, őszinte ellenzéke lehetne a mostani, sokkal liberálisabb rendszernek. Provokátornak, fizetett ellenzékinek bélyegezte Eörsit és közölte, mindent megtesz annak érdekében, hogy mind Nyugaton, mind Magyarországon leleplezze őt. Ugyanennek az emigránsnak nevében az előzőhöz hasonló tartalommal, a verseket mellékelve levelet írtunk a bécsi Magyar Híradó című folyóirat szerkesztőségének. Mindkét levelet Bécsből adtuk fel, illetve az első esetben a bécsi feladás látszatát keltettük.

Ausztriai „ismerősünk" itthoni „kapcsolatain" keresztül rövid kísérőszöveggel eljuttattuk a verseket elhárítási területünk prominensebb célszemélyeihez, így Kenedi Jánoshoz, Bence Györgyhöz, Dalos Györgyhöz, Vezér Erzsébethez, Kertész Mihályhoz, Csoóri Sándorhoz, Mészöly Miklóshoz és Könczöl Csabához, valamint a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz, majd néhány héttel később Orbán Ottóhoz és Palotai Borishoz.

Intézkedésünk komoly zavart okozott célszemélyeink körében. A levelek híre néhány nap alatt elterjedt ellenzéki körökben, nemcsak azok tudtak róla, akik kaptak, hanem egy viszonylag szélesebb kör. Beszélgetéseiknél hosszabb ideig visszatérő téma volt az esemény.

Eörsi tekintélyét nem sikerült alapjaiban megingatnunk, de „leveleink" feltehetően egyesekben benne maradhatnak tüskeként, amit egyszer végső érvként még felhasználhatnak ellene. Hernádi Gyula és Jancsó Miklós például azért nem írta alá a prágai perek kapcsán kezdeményezett tiltakozó nyilatkozatot, mert „a szovjet ügynök" Eörsi aláírta. Másrészt intézkedéseink hatására ellentétek, nézeteltérések támadtak célszemélyeink körében, mert maguk között keresték a tettest, egymást gyanúsítgatták az elkövetéssel.

Magát Eörsit mélyen megrázta az esemény. Először megpróbálta elhallgatni a dolgot, senkinek sem szólt a levélről. Amikor az itthoni „terjesztés" megindult, nagyon megijedt. Ekkor már beszámolt másoknak is a levél tartalmáról. Izgatottan érdeklődött a versek másokra gyakorolt hatásáról, nagyon félt attól, hogy egyesek számára károsan értékelik írásait. Később a kedvező visszhang hatására megnyugodott és ő is bekapcsolódott a gyanúsítgatásokba, de Hernádi reagálása ismét megzavarta.

Intézkedésünk és az általa kiváltott hatás megteremtette az alapot akciónk folytatására, ezért az alábbiakat javasoljuk: - Bécsből - az első akcióhoz hasonlóan - levelet küldünk Eörsi verseivel együtt a jugoszláviai Új Symposion című folyóirat szerkesztőségének. A levél tartalma a korábbiakhoz lenne hasonló, kiegészítve azzal, hogy ez a verscsokor „nagyszerű adalék" a Jugoszláviában kiadás előtt álló Eörsi-féle Lukács-tanulmányhoz.

Ezen intézkedésünkkel csökkenthetnénk Eörsi István növekvő jugoszláviai népszerűségét, valamint a Lukács-tanulmány értékét.

- Budapesti feladással levelet írunk - a verseket mellékelve - az elhárítási területünkön bizalmas nyomozás alatt álló Dr. Szalai Sándor akadémikusnak, a Magyar Szociológiai Társaság elnökének.

Szalai Júlia nevű leánya cikket írt a kéziratos folyóiratba, ezért meghiúsult egy külföldi utazása. Szalai professzor akkor felelősségre vonta leányát, hogy ne dőljön be az olyan provokátoroknak, mint akik a szamizdat irodalmat készítik, mert ezzel mind a saját, mind apja helyzetét nehezíti.

Tervezett levelünkben figyelmeztetjük Szalait, hogy az ilyen Eörsi-félék provokálják a lányát, és vigyázzon, nehogy csapdába kerüljön egyes „álellenzékiek" és a leánya meggondolatlansága miatt.

Ismerve Szalai Sándor jellemét, levelünk elolvasása után felháborodottan fogja szapulni Eörsit és társait, igen széles körben.

Ezzel egyrészt csökkenthetjük Eörsi tekintélyét, egy viszonylag szélesebb körben, másrészt ellentéteket szíthatunk ellenzéki körökben, elsősorban Szalai és a szamizdatosok között, végül Szalai Sándor reagálásának módjával várhatóan önmagát is lejáratja. Elképzelhető, hogy a korábban megkezdett „párbeszéd" hatására jelentkezni fog a levéllel nálunk is.

A verseket elküldjük Hernádi Gyulának is. Egy kísérő levélben leírjuk, hogy a mellékelt versek alapján megértjük, miért nem írta alá azt a tiltakozó nyilatkozatot, amit az ilyen Eörsi-féle provokátorok szerveztek.

A levél hatására feltehetően Hernádi igazolni véli azon állítását, hogy Eörsi „szovjet ügynök", és ezt mások előtt is hangoztatni fogja.

Kérjük a javasolt intézkedések végrehajtását engedélyezni.
Budapest, 1980. február 19.
Peredi György r. hadnagy
Dr. Horváth József csoportfőnök-helyettes
Esvégh Miklós r. őrnagy, alosztály vezető
ÁBTL - 3.1.7. - T-9738/8

Az ügy további fejleményei olvashatók Gál Éva Lejáratás és bomlasztás című könyvében (Corvina Kiadó 2013), illetve az Élet és irodalom hetilap 2011. szeptember 2-i számában. 

Röviden összefoglalva: a lejáratás nem sikerült, mivel Eörsi soha nem titkolta, hogy 1953 előtt megjelent néhány vállalhatatlan szemléletű verse. (Az 1949 és 1956 közötti sztálinista és antisztálinista verseit Versdokumentumok, magyarázatokkal címmel később meg is jelentette újra.)

A képen "Kopasz" fedőnevű célszemély, 1984-ben. 

(Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára)

Elképzelhető. Hogy valahol van egy olyan

operatív kombinációs mechanizmusokat 

összegző dokumentum, tankönyv - 

akár egy kötőmintakönyv, csak ez belekötő -

szóval ahol az eddig szerzett tapasztalatok 

és szikementes operációs módszerek

szépen katalogizálva a meghiúsítók

rendelkezésére állnak.

Elképzelhető. Hogy ál-ellenzékiek és

ál-leányok meggondolatlansága, meg 

előre megfontolt, viszonylag széles

körben önkezeddel gyávaságból

elkövetett tekintélycsökkenés jóval

többször esik meg, mint ahány

lejáratást ma konstatálunk.

Elképzelhető, hiszen operettország

napi operatív szintjeit nem érzékeli a 

magunkfajta célszemély. Az operációk

hatására anyagi értelemben még 

feltehetően nem tehető fel

egy low-budget ügynökélet -

de komoly zavart kelthet egyesekben

akikben benne marad tüskeként.

Elképzelhető. Ahogy az Andrássy út 60

működik (jelenleg köztörvény-szigorral, de)

ugrásra készen, a lelkiismeret vékony 

mélységű múzeumkirakata mögött -

mert többet ér a kiépült infrastruktúra*

mint a falakba ivódott sikolyok -

minta. Falakba ivódott sikolyok.

Elképzelhető. Lehet egy adatbázis

ahol katalogizálták az emberi gennyet -

és nem orvosi értelemben.

Hogy továbbra is tanulnak belőle a

Fortélyos Félelem-Igazgatóságon.

Nézz ki az ablakon. Állj ki a napra.

Fürödj a csalóka reményben.

Hogy sose leszel egy lejáratáslevesben

így "nagyszerű adalék".

*A Társadalmi Error házáról már írtam régebben

Első lecke

Mészáros Bence és Bokor Krisztián verse

graffiti a BAH-csomópont alatt

tényleg. csak lélegezni.
felszabadultan lélegezni.

amikor visszafojtod a lélegzeted
akkor a könnyebb út
kísértése gátol.

a visszafojtott lélegzet izgalma jelzi:
most csalnál.

most spórolnál a távon, amit...
most spórolnál magaddal, ahogy...
rövidebb úton -
eltévedéssel -
most csalnál.

minden varázsszer ilyen rövidebb út:
felparázslik
és visszafojtja a lélegzeted.



tényleg. csak lélegezni.
tanulj meg felszabadultan lélegezni.

az más kérdés, hogy
benzingőzben.

minden varázsszer elfojt -

tanulj meg nélkülük

lélegezni

*

vizek és esték -

pára őrizzen,

légből kapott lehelet

Teljesség-átiratok (47.)

Aleister Crowley Tarotja: A Császár (rajz: Frieda Harris)

A vezéremberről

Négyféle vezetőember lehet az ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón.

Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha szakad.

Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít mindenképpen tékozol.

Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszeresboltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa virul.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Prokrusztész mosolyog

Na látod!

Végre egy nyelvet beszélünk -

igen. Az enyémet.

Napóleon kérdez

Bejön, ugye?

Tudtam, hogy ez neked bejön!

Mennyire tudtam!

Samu bácsi risztel

Figyelj! Én tartom

féken őket, úgyhogy

adj egy kis engedményt!

*

Szólón világa

Megmondaná valaki

melyik közületek a

vezető?

Zen-fotók: Sasa Gyökér (24.)

A goose with a peacock's soul. (title by Greg Coleman)

lúd úszó táncírása*

hullám vetülése

te csak olvasd

*

testeddel tánc-írt 

szélörvényt olvas (téged)

egy másik isten 

*

tánc írta mondat

testbetűje - olvass

hullámtánc mondatot

*táncírás (orchésographie) - egyike a középkor-végi, újkor-eleji, kifinomult, feledésbe merült jelnyelveknek 

Felhő

aztán a szavakra gondolt ahogy elsiklott előtte a vonatablak
kinézetében a töltés oldalán csíkká mosódó fák felett az ég



aztán arra gondolt hogy mire gondolt amikor megállt előtte
az élete az apja halálától
pillanatnyi rendetlenségben a nyomorult kisszerű összes

meg az a fülben lüktető várakozó csend amit mégis
átjárt az összes szokott nyomorult apró zaj

úgy állt meg hogy egyfolytában felfelé mozgott

és hogy mennyire képtelen volt szavakká szálazni hetekig azt a
sehova se tartó nyomorult apró zajjal terhes csendet

mert nem érezte helyénvalónak az egymásból és egymás után
következő fonémák kialakuló mértanát

mert rémületesen kopár síkjaikon nem fejeztek ki semmit
abból az ellentmondásos feláramló kavargásból amit
hetekig nem sikerült elcsitítania a fejében

és hetekig tartó dermedtsége alatt csak a lelkiismeret-
furdalástól siratta önmagát



aztán a felhőkre gondolt ahogy elsiklott előtte a vonatablak
kinézetében a töltés oldalán csíkká mosódó fák felett az ég
és rajta a felhők

nem érthetjük meg és nem törhetjük szavakba ami
valójában egy térben felfelé gomolygó
szeleknek kitett felhőre hasonlít

de megnézhetjük ahogy elsikló látványban
utazás közben ránk tekint hogy jelentsen

meg akkor az eső is mást jelent.

Beszélgetés a beszélgetésről

Laboda Róbert tanár úrnak

Petri György:
A költészetről

Mikor helyzetek és gondolatok
világosan egymásra utalnak,
de anélkül, hogy vissza lehetne
vezetni egyiket a másikára:

s ha szó sincs
következtetésről, se szükségszerűségről,
mint fák a gyökerükre
mégis úgy utal
egyik a másikára

– megfoghatatlanul:
akkor a költészet elérte célját.

shizoo:

Juszt is

khm. leplezetlen
jin és jang helyzetekért
is odavagyok.

Égösvény

Süveg Márknak

Shiro Kasamatsu: A Suwa szentély kapuja Nipporiban
Írtam a képre

nem én

nem én megyek fel a vége-nincs lépcsőkön
lépésről lépésre szakítva le ami felvisz:
a vágyakkal terhes elképzelések elvetélnek.

nem rólam szakad le az ide-út
nem belőlem marad az a
semmihez sem hasonlítható légszomj
az izmok ismerős zónái helyén
a teljesen ismeretlen fájdalom.

nem én próbálok összerendeződni
amikor váratlanul mégis elérem a kaput
nem a lábam alatt takarják jótékony felhők
az irdatlan büszkeségre ingerlő távlatot
nem én tagadom le ezt a visszapillantást
ami a megtett útból merítkezne mégis,
nem én kapkodom a ritka levegőt
verejtékfoltos ünnepi köntösömben.

a vágyakkal terhes elképzelések elvetélnek
ahogy hónapokig nem történik
semmi ezután - de nem velem.
ahogy a napok pontosan ugyanolyanok
van ütemük, mint a kételynek
ami rendszeresen elfog - de nem engem.
először lélegezni tanulok, mielőtt
megérteném a mozdulatok teljes
mozdulatlanságát - de nem én
értem meg a ki- és belégzést teljesen.

anélkül, hogy kényszert éreznék rá
hogy szavakba öntsem, miért,
nem belőlem szakad fel az a
szűnni nem akaró sírás.
nem én nem keresek végre indokot.
minden nap feltehetek egyetlen kérdést
nem én érzem magamon az apát
átható tekintetét amikor végre
csendben maradok.

nem jön el egyszer csak a nap
amikor megérzem a mélység vonzását
abban ahogy nem változom és mégis.
nem én állok a hajnallal kézen fogva
a kapuban a lépcsősor tetején
csodálva tájat, amely
a csodával határos módon ugyanaz
mégis minden porcikájában teljesen más

olyan ismeretlen amiben
a láb ismeri a járást - csak nem az enyém.
valaki majd megteszi az első
visszavezető lépést - de nem én.

Nem én (második nap)

nem én lépkedek az önismeret tördelt
elme-romlépcsőin. míg egy támasz nélkül
semmibe lógó szakaszon rá nem eszmélek: 
ha tördelt, nem vagyok ép.
nem belőlem hasad a felismerés, hogy
ez a tördeltség a félelem: hogy félek.
nem én félek, mikor egy elgondolt
magasságban ülve szédülök.

nem én feltételezem: nem vagyok ép lélek.
töredék fél. amit letört egy robbanás.
kézigránát, elhajítás előtt a kézben.
rengő föld fölött megbolyduló tető.
tarkólövés lélegzetvisszafojtva várt
elsötétítése. erőszakos halál. rosszul
fékező busz összegyűrt, érmetsző teste,
ami pillanatba fröcsögtet.
szokott rémálmok, amiből a hajnal 
ébreszt - de nem engem.

mert nem egészül. kegyelemmé sem. 
nem talál fogást rajta az
egész figyelem. és így hegyre mászó
kevélységem se lesz képes megnyitni
tört-számomra a vágyott kegyeket.
nem én adom fel: inkább füvek és
gombák bűvöletére bízva magam.

nem én veszem észre: túl sok egymást
kizáró elemet gyűrt egybe a pánik.
nem én mérem fel, az életközi alvás
összemarkolt töredékeiből hogyan lett
bennem ekkora tömeg. így is: hogy félek.
nem én izzadok ekkora szorongást.
nem én sóhajtok az egymást kizáró
elemek vonzásában szakadozva.
nem én futok el. hogy elvesszem legalább,
ami összerakatlan használt zacskó
legómagányban szavakat lüktet.

nem én gyógyítom: tömöm a hiányt
további hiánnyal. lemondva építő,
papíríz leckék felmondásáról.
felmondva az egész nevében megkötött
szerződéseket.
nem én alszom el azzal: 
ez a tördelt fokokon mászás csak egy 
fordított irányba képzelt 
lélegzetakasztó zuhanás.

olyan ismeretlen, amiben nincs
szárnyam - vagy csak nem az enyém.
valaki majd megteszi az első
visszavezető szárnycsapást - de nem én.

erre riad (második éjjel)

összerakatlan

zacskó legómagányban

szavakat lüktet

Shiro Kasamatsu: Yushima Tenjin Szentély a hulló esőben
Írtam a képre

Nem én (harmadik nap)

nem én akarnék vége-nincs üvöltve felszakadni

két koncentrált légzésfutam között.
az önként vállalt némaság
egyre nagyobb teher:
nem engem fojtogat a túlnyomás.
nem én hallok hangokat a fejemben.

az emlékezet spontán játszótere lettem
nem én, de valaki kínos
lassúsággal forgatja szájában
nyeli le, emészti ugyanazokat a
görcsös szavakat, amiket lehet
tényleg ki kellett volna mondani.
vagy nem kellett volna kimondani.
amióta nem én ülök itt, esik.
nem látszik ki az ég, a föld,
nincs értelme kibújni a tető alól.

ott kint egy szerzetes nem ül egy mesében
amíg a tál az ölében csordultig telik.
nem én képzelem úgy hogy
csontig hatol bele a hideg.
hogy lehámlik a bőre húsa és fáj
és elviselhetetlenül fáj és
nem én nem értem hogyan viseli
ezt a táltelítő megfosztottságot.

nem én esem szét egyre inkább ebben
az értelme nincs, önváddal teli órák
ismétlődéséből álló semmittevésben.
a vágyakkal terhes elképzelések elvetéltek de
nem én lettem az emlékezet spontán játszótere:

nem nekem jut az eszembe az olcsó szar
amit megvett a főnök és behozott
az antikváriumba. "ezért mit adtál?"
"egy ötezrest." "és mit kérjünk érte?"
"mi a szart lehet kérni ezért?"
nem én vagyok aki ugyanakkor nem néz
a maradék könyvei eladásakor a
másik kártyalapokként összekevert emlékben
a másik antikvárius szemébe:
"csak pár ezerért nem válogatna mégis?"

nem én vagyok az egyszeri tett másik
maradéktalan egyszeri büntetése
a letört történet szopóágán.
nem én lettem az emlékezet spontán
játszótere de ezt a pitiáner tálat is
most már valahová
tényleg ki kéne önteni.

hogy olyan legyen mint bárki sírása
eső - de nem az enyém
valaki majd kiönti ezt a
csordultig telt tálat - de nem én.

erre riad (harmadik éjjel)

Párás gyönyörű kontroll

van a fejemben - .

Eddig. Ez. Voltam.

*

(nem én pompázom

pompás megvilágoso-

dottságban, ugye?)

Shiro Kasamatsu: Szertartás a Katori Szentélyben
Írtam a képre

Nem én (negyedik nap)

nem én vagyok éhes. miközben eszem
akkor is: éhes. minden kanál kásával
egyre éhesebb a bármire amivel ezt a
testet eddig percrabszolgamódra jóllakattam.
etettem hogy teljen hogy teljesedjen
de csak a sebszéleken besüvítő huzat
lett egyre hangosabb és élesebb.
nem engem lakatott volna jól minden
érintés és íz hanem a lukat,
amit a létezésen ütött a nem én.

nem én hárítom, amikor mintakövetésnek,
utánzásnak, tanult kudarcnak titulálom -
ahogy a lány elkívánja az anyja hanyagságát
a divatos anyát aki csak magára gondol -
ahogy a fiú elkívánja az apja szemében
rettegett dühöt bőrön nyomot hagyásig -
ahogy a lány vérzi az anyós hatalmát
magán és észrevétlen lesz csakúgy anyós -
valakik akiknek muszáj (ugye) hazudni...

nem én veszem észre hogyan hajszoltad
apu a saját élvezeted stikában, halálig.
nem én veszem észre magamon először
úgy, ahogy mások látták rajtad - a stikliket.
titokban megejtett csócsáló élvezést
ami sosem marad titokban és
görcsös nyomokat hagy a testen.
muszáj volt (ugye) magadnak is hazudni
és láttam rajtad ahogy el is hitted -

hol van az én ebben, ahol úgy
korrumpálom a létem ahogy te?
nem én vagyok éhes és nem te
vagy a hibás apu, de ez nem az
én éhségem. percrabszolgamódra
lakatom jól bennem az örökséged, apu!
téged! nem te vagy a hibás, apu, nem -
te vagy a hibás! én csak egy folyománya
vagyok a hibának...

minden tévút magában hordja egy
soha nem járt további ösvény
megnyílásának lehetőségét.
ez az éhség most egyre nő amíg
mindent fel nem zabál - de nem engem.
ez az éhség semmihez sem fogható
módon végez - de nem velem.
aludj vissza, apu. úgy remélem
alszol és álmodban sem vagy éhes -

valaki a függőség kövét
görgeti a hegyre - de nem az enyém.
valaki megteszi az első
görgeteges lépést - de nem én.

Nem én (ötödik nap - hangmintákban)

vajon ki az
ki az, ki órák óta sír?
és mit sirat?


*

egy árnyék voltál. saját napod vetett.
és most megpróbálsz eloszlani.

*

ez csak az esős évszak.
nincs miértje.

*

olyan éhes sár vagy.
a körszeretetű végtelenben
egy arcot sem viselsz.
amikor nem nyel el, már
nem tud elnyelni végre több esőt -

most bámulj ha tudsz
cseppek közt táladba, Nárcisz!
amikor végre elállt a szavad

*

ez csak az esős évszak.
estére eláll.

*

fontos, hogy ki az
aki órák óta sír
s hogy mit sirat?

Erre riad (ötödik éjjel)

a mélyponton nem jársz -

összegömbölyödve

öleled magad

 

Shiro Kasamatsu: Esős alkony a Shinobacu tavacska mellett Tokióban
Írtam a képre

Nem én (hatodik nap)

ki az aki pompázik pompás

megvilágosodottságában?

ez is csak torna volt, légzőgyakorlat

járógyakorlat, jelenlétgyakorlat-gyakorlat volt.

'pont most'-ot gyakorolt valaki - de ki?

'pont most'-ot: most ennyi a légzés ülve,

a járás lassú légzésátélése, a lépés -

kit ne ragadjon 'pont most' ki

és miből az egymást kergető

gondolatok önkényes elragadtatása?

amikor rákerül végre a sor

ki ül a mestere mellett?

a közvetítő nyelvek teljesen sivár

hiányában ki gondol erre:

"mester! elég ha mindez

csak a fejemben létezik?"

ki hallja ahogyan a a mester a válaszra gondol:

"amit átélsz, az történik meg

ha gondba fűz a gondolat - ki a cérna?"

ki nem érti, hogyan lassulhat

lépések szigetében a csend?

vannak förtelmes csendek amiből

nem kér (csendek tűi amik belefűzik -

de kit?). kik ülnek egymás mellett

egy ürességben amit a gondolat tölt ki

gonddal egymás mellett kik ülnek - ha nem én

és a mester? förtelem-édes csendben -

hiszen ez a gond csak a fejemben létezik

gondolatban, gömbszeretetű koponya-végtelenben.

ahol bármilyen kezdet és vég önkény.

ahol földtest-lélek az origó,

ami körül földíven minden kering.

s ha egymástól taszítva távolodsz az íven,

a végén semmi nem lesz olyan közel hozzád,

mint lényed maradéktalan ellentéte.

ezért téveszthetők össze olyan könnyen -

de mint az Egész és a Sorozat aminek az Egész

a határértéke: mégse találkoznak soha.

hiszen a mester aki a szavaival választott

(aki mellett ki ül, ha nem én) napra pontosan

egy évvel azután halt meg, hogy

(aki nem lehettem én) megszülettem -

hiszen a mester akit választottam

(aki nem ülhet mellettem) napra pontosan

egy évvel azután halt meg, hogy

megszületett, akit választottam.

egy test könyvvel kezében fekszik

kórteremben - a test az enyém?

valaki mára behajtja választott

tanítója könyvét - vajon én?

Nem én (hetedik nap)

megpihen*

*Az égösvény itt ér véget, hogy igazi és (teljes vallásközi) paródiája lehessen ennek a félig sem valósult kórtermi vipassana meditációnak. Ahogy az lenni szokott, a szavak valódi értelme egy másik szavakból fűzött erdőben lakik. Úgyhogy következzen az…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utószó (Béla)

Az idézetek Hamvas Béla Patmoszának esszéiből származnak 

saját

dögöljön meg az ilyen.
"Mondjuk élet az, ami narkotizál. Élet mint ájultság. Dohány, morfium, pálinka, kávé. Ide jutott szegény Faust és nyomorult..."
JAJ NE BÁNTSON!! JAJ! JÁÁÁÁÁ... mit üvölt, Béla? Csak a takaróját...
JAJ! NE BÁNTSON NŐVÉRKE JAJ! ...hozzá sem értem, Béla!
"...Dionüsszosz. Az élet normalitása elveszett és sürgősen pótélményekről kell gondoskodni..."
TERI! ADJ INNOM TERI! SZOMJAS VAGYOK TERI...
itt egy pohár víz, Béla... JAJ LE NE ÖNTSÖN!!! JAJ!
tedd a cumisba... ne tekerje le! A szájába veszi, így...
"...egy desperát dialektika segítségével, amely fogalmakon, ha egyébről nem is, azok következményein (vérfürdő és bohózat) közepes józanság azonnal észreveszi..."
TERI! ADJ INNOM TERI! nem vagyok Teri, Béla. Itt nincs Teri nővér...
"...hogy azokat nem a megismerő értelem alkotta, hanem azok egy monomániás (pedáns és arrogáns) rendezés bornírt rögeszméi."



alszik. ha alszik, horkol.
fuldoklik. mindjárt hajnali öt.
jönnek fürdetni a nővérek.
"Hérakleitosz azt a tudást írta le és helyezte el az efezoszi Artemisz templomában..."
JÁÁÁÁJ! NE ÉRJEN A LÁBAMHOZ! JAJ! NE BÁNTSOOOON!
...pelenkát kell cserélnünk magán, Béla... ne üvöltsön jóember! Felveri az egész kórházat! Na emeld...
JÁÁÁÁÁÁ! MEGHALOK! NE ÖLJÖN MEG KÉREM, NŐVÉRKE... húzd ki azt a kurva lepedőt... megőrjít ez a faszi... 

mit küzdenek vele! nem tudom nézni. nem tudom nem nézni...
"Minden egy. A centrum, a lét egysége, a világértelem, a logosz. Az egész őskor ezen a brahmani tudáson nyugodott."



legalább amikor a gyerekei
a lánya
a tehetetlen tenni akarás
hurka kolbász
sütemény
öt perce ugyanazt a falatot
nem tudom eldönteni rossz színész
vagy tényleg ennyire szétvan

apu legalább nekünk összekapta magát

a fia
nyeli vissza
nem tudok a szemébe nézni
ahogy körbetekint
hogy kicsit ne az apját

Béla baszki legalább
amikor a gyerekeid



"Szellem és hús, bizonyos tekintetben öntudat és vér. Valami, ami ellenállhatatlanul kitör, és valami, ami ezt az ellenállhatatlant megállítja..."
Tedd le a kezed, Béla! Ne babráld a pöcsöd, Béla, katéter van benne...
MOST NEM BÍROM TOVÁBB! KI KELL MENNEM! MERRE VAN A WC! BEHUGYOZOK!
Pisálj nyugodtan Béla! Katéter van benned, pisálhatsz fekve nyugodtan
"Már a múlt században egész Európát meglepett álmélkodás fogta el, amikor Debussy lágy és derengő világoslila hangjai először megszólaltak... Puha és széteső zene, szabálytalan és megfoghatatlan, amilyen kellemes, olyan idegenszerű, inkább narkózis, mint zene..."
BEPISÁLOK! KI KELL MENNEM! MERRE IS... MINDJÁRT FELÁLLOK!
Nem tudsz felkelni, Béla. Pisálj nyugodtan. Ne feszítsd a hasad! Engedd el magad Béla!
DEHÁT BEPISILEK! ...katéter van benned, Béla, az a cső a katéter... tedd le a kezed Béla! Lajos bácsi csengessen már a nővéreknek, félig kihúzta magából a tűt, nem folyik az infúzió...
"Azelőtt egy szonáta traverzekre épült, most a motívumok közt pókháló lebegett..."
JAJ! MINDJÁRT BEHUGYOZOK! ...hugyozz be nyugodtan, Béla...
Most mondom harmincadszor, pisálhatsz fekve nyugodtan...



Jó. Akkor holnap. Haza. Végre! Holnap.
"...ha a lélek, amint az a többség esetében jellemző, ebben a zárt világban megmarad, és egyetlen egyszer sem tör át a másik lélek felé, és azzal nem talál érintkezést, a túlvilágon kozmosza éjszakájának börtönében végzetesen egyedül marad, segítség és kapcsolat nélkül, közösség nélkül..."
JAAAAAJ! Ne ordítson jóember! Azért vagyunk itt, hogy... JAAAJ A LÁBAMAT NE! ...meggyógyítsuk, muszáj... DE NAGYON FÁJ! JÁÁÁÁÁJ! ...igen, fekélyesedik. Fennáll a thrombophilia lehetősége. Ezt a testhelyzetet mikor vette fel? Mindenképpen nézzen rá egy orthopéd..." JÁÁÁÁJ! MEGÖLNEK! JÁÁÁJ! dehogy öljük jóember, meg akarjuk gyógyítani...

"A dolgokból elég. Minden "van" bizonytalan. Az egyetlen biztos, hogy vagyok. Viszont ezt is el kell vetni. Mert ha valaki önmagát mint mástól és a lét egészétől elszigetelten élő éli, addig önmagát..."
JAJ! JAJ DE SZOMJAS VAGYOK! ...itt van a flakonod Béla! Várjál... igyál. 
KÖSZÖNÖM, ATTILA! Nem vagyok Attila, de szívesen...
Attila a fiad, Béla. a fiad hívják Attilának.
"...a végső megszabadulást az ember egyénileg és külön úgysem érheti el."



mindjárt hozzák a zárójelentést.
kicsit szorít a cipő.
lazítsd meg, hülye!
soha többé olyat, hogy hazáig kibírod!
"Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van"
Hol vagy most, Béla? SZIGETSZENTMIKLÓS AUTÓBUSZ ÁLLOMÁS...
Nem. Kórházban vagy, Béla. Kistarcsán vagy a kórházban. Nem tudsz felkelni, Béla.
JAAAJ! DE NAGYON KELL PISILNI. JAJ! KI KELL MENNEM
próbálj felkelni, Béla.
...
látod. Nem megy, Béla. Pisilj nyugodtan. Katéter van benned, jó helyre folyik.
"A mesterrel való találkozás az emberi életben semmiféle más eseménnyel nem hasonlítható össze... nyíltabb és világosabb távlat nyílik egy visszavonhatatlan életre..."
hopp! a töltőt ne hagyjam a falban...
és ne felejtsem elrakni a könyvet.



ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.
ne felejtsem el elrakni
Bélát.

Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, 2017. március 9-15.