Egytálétel

apa anya két gyerek otthon kocsi papagáj telek nyarak nagyszülők

munka fizetés háztartás hétvége kirándulás újság hímzés esti mese

dunna párna lepedő felnőttszoba gyerekszoba... viszed a csajt fel oda

nem a parkba nem a partra buliból a buliba fiúszoba lányszoba

vetkőztesd le én a tied te az enyém húzzál gumit nem huzok

dunna párna lepedő nem az első neked se csak nem esel teherbe…

apa anya két gyerek otthon kocsi papagáj telek nyarak nagyszülők 

munka fizetés háztartás hétvége kirándulás újság hímzés esti mese 

dunna párna lepedő felnőttszoba gyerekszoba épp most jön a baba foga

csoda ide csoda oda, hánykolódik ide oda

nem alszol…

apa anya két gyerek emészthető ételek kicsi otthon, papagáj

nó liba nó libamáj rizses lecsó töpörtyű Danubius rádió

dunna párna lepedő felnőttszoba gyerekszoba - helyett első albérlet

kényelmesen elfértek, jobbra fekszel balra fekszem mint

a szűk seggben a zabszem…

apa anya két gyerek erre fussa ételek telek nyarak nagyszülők

munka fizetés háztartás, hétvége kirándulás, hétvége jön buli van

maradj itthon én ugyan nem kérjük meg a nagymamát hogy jöjjön át

addig oké én is részeg te is részeg menj haza, bír-e velük a mama

apa anya két gyerek egy se nyafog kesereg, vagy idáig nem hallatszik

nincsen ami belefon: nincs még mobiltelefon…

munka fizetés háztartás költözés és kölcsön és éhbérem és téháem

biztosítás biztonság vacsorára mákos nudli nem az kábít el aludni

hullafáradt Rómeó jó pénz nincs se jó meló karikásszem Júlia

szépség tükre múmia  összegyűlő sárga csekken, mintha sárga ablakon

apa anya ha kinéz, lenne inkább polinéz, apa anya két gyerek

egy se nyafog kesereg jön a jön a jön a vég – a munkanélküliség?

munka fizetés háztartás hétvége kirándulás hogy nőnek a gyerekek

bölcsi ovi napközi érettségi egyetem (nem ülnek a begyeden)

ha összejön várja a zinteraktív média… ha összejön…

ennek se lesz jó állása egész nap csak heverész

majd szétveti a sok ész a franc tudja mér’ nem veszik – fel…

hiszen tanul nem tanul polinézül angolul nem baj öreg az a sorsa

lesz belőle eladó raktáros vagy szalagon nézi ahogy fut a termék

tekereg, egy se nyafog kesereg…

apa anya két gyerek otthon kocsi kutyuli telek nyarak - temetők…

munka fizetés háztartás hétvége kirándulás első műtét második

doktorok és  nővérek röntgen CT MRI megmondani se meri

nyugdíj gyógyszer egyre több laborlelet csillagos határérték vérnyomás

cukor vérzsír koleszterin érszűkület aorta mátol tilos a torta -

romló omló biztonság omló romló leromlás öreg kocsi öreg ház 

kórház kórház temetés.

Zen fotók: Nakamura Junichi (11.)

egyszerre három

dalt élsz: szik-dalt, csobogó 

víz- és rizsrügydalt

Keleti szél úr és Szivárvány úrnő regéje

Hajdan mohos ősi kő közt
zúgta ezt a regét a szél
zúgta ezt a regét a szél
szél hangján a szál kő mesél
Hajdanmesét az időnek:

Keleti Szél támada fel
Keleti Szél úr hadra kel
nagyura a levegőnek.
Nagyura a pornak amit
haragjában mind felkavar
szeme villám, szíve vihar
viszi könnyét a mezőnek -

"Hallod e Szivárvány úrhölgy
Tiéd ez a bevetett völgy
előlem hiába véded
viszem életét a szélbe
viszem szórom magas égbe
hadd repüljön az a lélek!"

"Ne vidd uram, Keleti Szél
repül szakad mind aki él,
mind aki él köti gyökér
víz itatja növeli fény
ringatják a testvéreid
ne vidd, Uram, kérlek ne vidd!"

"Hiába rimánkodsz, asszony,
vetett völgyed kiszakasztom,
vetett völgyed vízzel ázik
egészen az elfúlásig,
aztán szelem dühe száraszt,
minden rostot porrá mállaszt,
hiába rimánkodsz asszony,
vetett földed kiszikkasztom"

"Legyen úgy hát. Vidd a tiéd
megadja a jussom az ég!
Színembe oldom az enyém
jöjj magamhoz, mind ami fény,
jöjj magamhoz mind mi csodát
megtermett a völgyi világ,
ne kavarhasd, csak a porát!
Ami enyém, az a csoda,
legyen tiéd csak a pora!
S alkonyatkor hátad megett
magot vetni megjelenek..."

Keleti Szél úr azóta
szárasztja a vetett földet,
annak örül, ha mit ölhet,
ha szakíthat, ha mit áraszt,
elszáradtán szikre száraszt,
ha a nyomán a szelének
utolsót lehel a lélek -

de a háta mögött járván
mindig ragyog a Szivárvány.

Igazán

Nem hittem volna - így szeretlek
hogy nincs rá szavam
csak ahogy melletted állok van
egyedül igazam.

Az oldalt nyúló kézé az igaz
a bőrök beszélgetése.
Látod, itt össze vissza dadogok
és nincs szavam rá mégse.

Csak melletted állva igazán
igazán csak akkor. Igaz ám.
Csak így nem hökkenek a mások
másféle igazán.

Nem hittem volna. Így szeretlek
a leginkább. Igaz ám.
Hogy melletted nevetni tudok
a magam igazán.

Ti

                                         ez nem vers


Ti adtátok el a közösségi vagyont
és most ti zsaroljátok vissza. Ti:
kétpólusú egy elit. Ti szabadságot
akartatok, magatoknak és most
sokalljátok a miénk. Ti teret akartatok
a szónak és most betöltitek a
szó terét. Ti voltatok az ellenzék is, most
ti a felszámolása. Ti most felfedezitek: a
diktatúra gazdaságosabb. És ha nem
nyilvánvalóan terrorizál - eladható.
Ti szado-mazo kurvák madámjai
lennétek a Nemzeti Bordélyban. Ti
Szingapúr, Kína, India, Törökország
Oroszország, Azerbajdzsán ki tudja
még hány jó példa előtt járnátok. Ti járnátok,
rajunk. Mi lennénk a talaja a Ti kalászos
jövendőtöknek. Ti beszéltek adós-
rabszolgaságról? Akik kevesebbet fizetnek
mint amennyibe kerülünk? Ti közmunka-
programot álmodtok oda, ahol semmi
nincs. Munkálni a semmit: ezek vagytok
Ti. A közösségetek kirekeszt, felmutatja
az alávalót, akin aztán a jövő jár. Nekünk megint
csak a szebb jövő jár. Míg rajtunk a jelen.

Ti vettétek meg a közösségi vagyont
amit nem adtatok el azoknak, akiktől
most visszaperlitek. Ti vettétek meg
szarér' hugyér' a boltot, az üzemet, a
kultúrát. Itt vagyonok nőttek a semmiből,
a Ti vagyonotok. Miközben mi vagyunk
a ludasok, a Matyik, rajtunk nem háromszor
veritek le, amiért túl nagyot mertünk álmodni.
Hitelre élünk jövőből. Míg Ti a múltból. Azt
használjátok belőle, ami sikeres.
Ti közösségről beszéltek, amiből mi
kirekesztődünk. A hatáskörből például,
ezért lépitek túl, ha ránk kell lépnetek.
Macskakőre, úgymond, térburkolat amit
fel kell szedni, hogy újra lerakják. Ti
leraktatok bennünket. Le vagyunk rakva.
Mi vagyunk a Ti jövőtök országútja.
Ezért vagyunk mi egyre kevésbé
otthon. S egyre többen a világban.
Kíváncsian várom, mikor zárjátok le
újra az érdekünkben a határokat. Nem erővel,
mint régen, csak díjakkal, költségekkel -
ahogy az élet jelentős részét zárjátok
már most. Nekünk az a szebb jövő jár, ami
le van zárva. Nem kordonnal: belépődíjjal.

Ti birtokoljátok az egykori közösségi
vagyont - tehát ti vagytok a közösség. Mi a
páriák a kasztok alatt, a kulik a robotban,
a muzsik a földeteken. Ti így gondoljátok,
hiszen annyit mondtok el nekünk, amennyit
a robot a kulinak, a kancsuka a muzsiknak.
Ez legyen pont elég, szól a muzsika, jut
olcsó mámor az olcsó húsnak. Híg a leve,
de Ti nem innen mártogattok. Csak egy
posványosi beszédet idézek:
...olyan világban élünk, amikor bármi megtörténhet
még az is megtörténhet például, hogy ha
bírósági eljárások végigfutnak, akkor
magyarok több száz milliárd forint
értékben visszakapnak olyan pénzeket
a bankoktól, amiket nem szabadott volna
tőlük elvenni. Annyi mindent nem szabadott
volna. Elvenni. Hitet, illúziót - Ti
elvettétek a milliárdokkal együtt. Akármit adtok
vissza: kis nyugdíjat a cselédnek, kedvezményt
a Nemzeti Gyerekekért, hitelt a
más zsebébe nyúlva - akármit adtok vissza
megint nem a magatokéból, ami a miénk volt,
de sose volt a miénk - akármit adtok:
kódisnak alamizsna.

Nem adhatjátok vissza soha az elmúlt jövőt. Amely
nem szebb - de élhető.

Jó fény

inspiráció: http://drazse57.blogspot.hu/2014/07/jo-feny.html

Minden íze csatlakozó csontja
rajta hajló fény az istent mondja
legyen feszület vagy csecsemőszem
rajtuk át a fény ifjan idősen
rád vetül. Elviseled szegetlen
vetett fény ha csordul tenyeredben -
nem szegi kedved. Nem ítélsz, hanem
figyelsz. És én figyelmed figyelem:
hogyan hat létre szóra dalra
vetődő jó fény - árnyékod a falra.

Zen fotók: Sárosi Ervin (2.)

rajtakapott kis

kajla kölök: élet,

zavarban, tőlünk

betonszürke

                                                 (péntek tizenegyediki emlék)


elborult. és elborított a fröccsenő.
betonszürke ég szitál betonra
a nyár elmézlő aranyát bevonta
nyelvemen az íze - csökkenő.

elborult. világom aranyfény méze
a mindennapi ragyogás falódott -
és nem tudja kedvem sem a módot
ezt a szürkét hogyan eméssze:

becsukódom kicsit a világnak.
betonszürke ég szitál betonra,
a színek fénylő prizmáját bevonta

a semmilyen fény. erre a szezonra
olyan gönc kell, mi befelé szárad.
eltett fény-méz: világít magának -

Zen fotók: Sashegyi József (10.)

termő vidékké

érik minden holttest - főtt

napvízlevesben

*

ellebegünk víz,

tűz felett vékony bőrön -

uszadék gombás

Beszélgetés Hokusai szellemében

Szilvási Pál:

Szonett az időről

Bicepszed, amely mint tudvalevő,
a férfierő titkos markere –
bizisten föl is vághatnál vele –
igen kemény, és napról napra nő.

Ilyen a test. Látszólag még menő
csávó vagy, de belül érzed-e,
mi legyinti, minek a szellete
az arcodat? Milyen por és idő?

S nemcsak a szív, az erek, a tüdő,
a zsigerek homályos élete
figyelmeztet a gyorsan eljövő

megméretésre, de egy halk zene
pókhálójával lassan körbesző:
a könyörtelen csend üzenete.

shizoo:
Haiku az időről

erőd alatt, gyűrt
idegzetedben gyűlik
a mély, végső csend

Hangminták (11.)

amikor elég egyszerre lépni
a kulturális kilégzés korában
egyszer majd elfogy a levegő
a vártnál korábban -

*

üres papír légy
amire írnak - csak
olyan üres papír, amely
önmagát olvassa.

ha nem olvasod magad
összekenik veled a
világot.

*

minden hiányzó ítéleted
ott áll majd sorban, hogy pofozzon -
ítélj, hangosan, artikuláltan
hogy ne ítéljen artikulátlan:
ne legyél ítélt test

*

menetek kora jön
mene tekel...

*

bármilyen színű lehetsz, de
soha ne legyél a színek hiánya.

*

nem tehetsz róla, ha
gyűlölnek azért, aki vagy -
mondta a fanatikus.

*

nem ott és nem úgy húzódnak a határok
ahogyan az ölelések térképe rajzolja őket.

Gyökérkezelés

Valaki fáj. És annak a szája -
beletört csonkok húzzák az ideg
istrángjait. A végét kiabálja.
Üvölteti a meleg és hideg.

Akinek fáj. Annak nemízű semmi -
Beletört csonkok. Életdarab
rongyolja fel. Nincs kedve enni.
Egy jóízű levegőt se kap.

Valami fáj. A bennfelejtett múltak -
az el nem múló ízek éjjele.
Mint kinek már a szájába nyúltak.
Csak nem tudtak elbánni vele.

Valahol fáj. Egy szájban, az ínyben -
az a csonkolt múlt. Berothadt jelen.
Az élet nem múlik. Nem múlik a kín sem.
Valaki fáj. Talán én. Ez ilyen.

Zen fotók: Sárosi Ervin (1.)

képzeld el, kinek

figyelme közein nem

pottyan ki élő

*

nézd, tövisszúró!

nagy rovarvadász és jól

utánzó dalnok

*

képzeld el, aki

élőt - gébics tetvéig

akár - számba vesz

*

nézd, bokor és sejt

annyi a képen, hogy mind

unnám sorolni

*

képzeld el, aki

egy élőt sem felejt ki -

képzeld el Istent

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (22.)

                                                                        az újrahúzott hatos

minden egyszerre van -
évszázad alatt centimétereket
alattunk mozduló kőzetlemezcsiga
hátán utazunk előre az időben
kitátott szájában gyülekezik az időtlen
de közben akad egy nézete
amely nem törli, hanem feltárja az időket

ott másnak látszik az örök tetőzet:
amikor partunk és kikötőnk,
időtlen idők óta itt időző
határaink voltak a tengerfenék
burjánzó városunk akár korall
csillogott az idő vándoraival
a leszüremlő fényben.

minden egyszerre van -
egyetlen eltűnő igény sem
tűnik el, a veszendő az örök
egy látomásban körénk sündörög
a pleisztocén és a miocén
s a mélységek és vizek alatt
mint soha el nem múló pillanat

körénk él, dúsul, lélegzik a szén -
ami ma kőzet, préselt lenyomat
a tegnap látszik mélységesen tisztán
leszüremlő fényben te meg én
a teremtő mélység tenyerén.

Felmentve

nem szöksz meg - ez a mentséged
amíg aztán meg nem szöksz. elviselésre
kódolt szőttes vagy. kevés a távolság
gyülekezése a szökéshez. úgy tűnik,
folyamatos távolodás közben gyűlik.
először a hazaszökések szőnek
bele többleteket - folyamatosan gyűlő
gyűlölt távolság szövődik otthonod és
közted. egyre többet szöksz csak
kicsit. csak kicsit szöksz el és haza.
aztán egyre többet el. elviselésre kódolt
elszökések szőnek távolságot. még
mindig szöksz haza is - ez a mentséged.
hogy oda szöksz. aztán jelentőségét veszti
az irány. a hova.

nem szöksz meg. ez a mentséged
amíg aztán meg nem szöksz.

A másik

                             egy Neil Gaiman novella versei
                             (Törékeny holmik, 114. oldal)



A pokol tovább
tart annál, míg élvezem
hogy kínzod magad.

*

Amíg ketté válsz
rád és rám - aki nézlek:
megítéltetünk.

*

Saját magamnak
te sem. Részem, egészem:
meg nem bocsáthatsz.

*

Saját magának
senki. Senki nem adhat
kegyelmet. Senki.

Önarckép

felzubogó ár
ellen feszülő öntvény -
ez mind én vagyok

*

felzubogó ár
ellen feszülő öntvény -
szavaim arca

Liturgia

Egyszerűen haragszol és bonyolultan
szeretsz. Valahol mind a kettő szertartásos -
még ha az egyik liturgiája a kivégzésé is.
Veled vezeklek, imádkozom, áldozom.
Ez a három lépcső elengedhetetlen, a többi
elem variábilis. Kinyitható lépcső az Úrhoz,
akit nem nevezel a nevén, de
soha nem tudom eldönteni:
megfeszíted-e a mai szertartáson, vagy
áldozol neki, amikor végre felérsz.

Szögbeverés, vagy harangkondulás - mind
a kettő ütemes zaj. Akár a szívverésed,
amikor a mellkasod boltozatán át
hallgatom. Lépcsőmászók a padlás sötétjében:
egymás szívverésébe kapaszkodunk. Ez
a korlát, és ez a hiába oldalt nyúló
mozdulat a zuhanás elől; amikor az
izgalom lehetőségét őrző angyal
végül mégis letaszít. Hiszen túl sok sarat
cipelnénk fel az üdvözülés előszobájába.
Töröld meg a cipőd - én is kipucolom a magamét.

Létünk imái. Valójában testes szentségtörések
a legjobb szándékokból és önzésünkből gyúrva.
Liturgiánkban is egymást akarjuk. Nem
kell édes-hármasba az Úr sem - a zuhanás kell,
vezeklésül, imául... és áldozatul, ha leér.
Egyszerűen szeretsz és bonyolultan
haragszol. De ezt már mintha mondtam
volna egyszer. Ilyen kis önismereti
litániák leszünk a végén is,
amikor a szentmise véget ér és
mennünk kell békével...

Timi vihara

viharbelégző-

gyakorlat közben olvad 

egybe korlátlan

védettséged és teljes 

kiszolgáltatottságod

Belekötőút

inspiráció: http://www.muut.hu/?p=7993

                                         Dévai Lilinek

Van a a határainkban valami
szándékos, kimódolt átjárhatóság.
Amit a fény erejében nem tudnak
a tárgyak, azt a szavaid cselekszik.
Bár valójában ez az átjárhatóság
nem a szavaké, hanem a falakba
hatoló árnyékoké. A nyomokban
jelen van a lonc illata. A szender
kolibriszerű verdesése a jelzők
mézes kelyhe felett. A nyomokban
nyomokat tartalmazó nyomok
nem vezetnek sehova. De szépen
teszik! Modellálódik az élet a
falba hatoló árnyékok lassú
vándorlásának ívén - míg este lesz
és ragyogásodra lehunyt szemem
mögött lesz múlandó szükség.

Közös időben

Az érettség ismérve
a bizalom, ha tudom
és elfogadom: vannak titkaid -
helyek, ahova ritkán invitálsz
közös térképünk szélén az
ismeretlen tartomány
- nekem Terra Incognita
neked a szentélyudvar
harmadik köve -
ha nem nyílik a kíváncsiságomon
túl:
elméletek útján kódorgó
önmarcangolásba,
nyomozásba, leskelő csalásba,
ha nem nyílik önvádba, kompenzációba,
ultimátumokba és sértett
- tehát sértő - gesztusokba,
ha nem nyíló sehova ajtód
zárjait nem feszegetem;
hanem megvárom, amíg kitárod és
kitárulkozol.

Az érettség ismérve a bizalom,
ha későn jössz, fogadjam el
hogy ott voltál, ahol,
és bármit nem osztasz meg
velem: az a gyermek
nem lesz a gyilkosává
annak a gyermeknek, akit
- bár meg sem született
és nincs garancia rá: hogy valaha meg fog,
de érzem ahogy létezik -
a közös időben
ketten nevelgetünk.

Zen fotók: Nakamura Junichi (10.)

őrült időkben

dől el: növekedésed

gyökere milyen

Közel

1.
ragyogtathatatlan
felületek vagyunk.
egyetlen rést kivéve,
amit lezárhat a
fény hiánya bentről is.

lelki vakság. ha
gyógyítod, a fénye
először fáj. ezért
tűnhet úgy, hogy
elvakítasz.


2.
kezem alatt homok a bőröd
nincs bennem elég folyadék
hogy ne simítsalak el.

simaságod gesztusa a
formálhatóság paródiája -
víz nélkül szétesik.


3.
hallod, ugye? ez itt
a szívverésed.
ekkora belső zajban
létezel.

sokféle visszhang van
ez a bordáké -
hallod, ugye? nem
hallod az enyém.


4.
van valamilyen édes
fűszer a bőröd
ízében, amit
bármilyen illatszerrel
csak meggyalázol.

olyan leszel tőle, mint
a kastély műanyag
bukóablakokkal.


5.
van valamilyen fanyar íz
a bőröd illatában, amitől
merevedésem támad.

ilyenkor érzem, hogy
majdnem elég közel
vagyok ahhoz, hogy
lássalak, halljalak, szagoljalak
érintselek, ízleljelek.


6.
sosem tudom meg
pontosan ki vagy.
pedig betöltöd az
érzékszerveim.

Zene szól

Zene szól, behallatszó
zajt elnyomó ismert zaj,
tudod, hogy mit jelent -
hogy környezeted
kaptárszilárd tömegéből
hiányzik a csend.

Zene szól, behallatszó
zörej felett elvibráló dal,
búvárharang hangkulissza -
környezeted sűrű, szennyes
fülbe zsírzó hulladékát
mind felissza.

Zene szól, behallatszik:
más terében tán ő zaj,
tudod, hogy mit jelent -
környezeted ellen
védő harangkongás
harangot teremt.

Zene szól, behallatszik:
szomszéd téged szigetel,
téged zaboláz -
ennyi kongás! Meg se hallja
ennyi hangköz közt a zajba
fúl el a fohász.

alig akad

borul ránk, az izgalma feszít
ma alig akad, aki tényleg olvas
ma alig akad, aki tényleg kérdez
álmomban kék mutáns egér les
és jelent rólam - jelent valamit,
hogy óriás egérrel álmodom
egy reggel, mikor én se olvasok
és rám borul, a nyomás nehezül
alig akad, hogy tényleg kérdezek
van úgy, hogy nem is jut ékezet
a betűimre, a kérdésre válasz
aki kérdez, önmagába szálaz
valamilyen mintát, megfeszítőt
borul ránk a túlnyomás -
tavasz van majd nyár és unt, csodás
őszünkre megjön majd az ék
egy marék szappanbuborék
felismerik a ránk borult időt
alig akad ki tényleg - tán a nők,
őket viszi a sejtbe súlyló mámor
akármi jön, mindegy hogy hibás kor...

borul ránk, az izgalma feszít
ma alig akadsz, ki tényleg olvasod
alig, aki meghallod: a szólam
mögött egy tágabb, pucérabb való van
megundorodva nyúlós, idegen
idiómák nyálas idejétől
szószivárgást nem leső való, vas
szülte kor, mely már direkt nem olvas
kegyetlen minta, megfeszítő kény,
eperdömping, nem jutó kökény -
borul ránk a túlnyomás -
visz minden kapcsolást
egeremmel képet rajzolok
vérével kenem a múlt jelent
mint amikor a megrajzolt betű
jelent.

Zen fotók: Sashegyi József (9.)

sekélyvíz-korszak:

tükröződéstől nyer színt -

édenmaradvány

*

sekély víz mélye

tükörkép - amit múlt csonkja

köré vetít 

Nászajándék

                                        Edinának és Tamásnak, Eszternek és Karesznek


valami léptet egyre léptet
kitépett lapokon üzen:
túlléptek a vereségeiden
a léptek.

ismeretlenben jársz
itt még nem. ez ezt jelenti:
nem kell irányok jelzések után
menni.

nem kell látni, hova lépsz
elég a lépés. a bizalom
hogy kitapogat helyetted egy utat
az egész.

amiről nem tudsz, az vezet.
nem amit hiszel. ezért
nyújtottad a másiknak
kezed.

hiszel ezt-azt róla. de tudni mi?
csak azt tudod, hogy
bizalommal tölt el - tehát
valaki.

csak azt tudod, hogy
túlnyúlt rajtad - vele tágult
az egészed. s a kedvéért múlik ami
már múlt.

nem irányok, jelzések.bátor
vakság visz és kézmeleg.
kivisz a jól ismert
világból.

akiről nem tudsz - az vezet
hagyd lépni magatok. ez a dolgod.
csak lépsz és örülsz. fura, nem?
hogy boldog.

Tárlatvezetés: Jacek Yerka (21.)

égbe tört mászás

mindent felzabáló lény -

soha nem ér fel

Szárnyasoltár (ostrom előtt)

Alig él, éhes, kába                                     látod a képen                                                     a lövészeket

össz-képpé ürül                                     a katonát, ahogy                                                    feloldja a dal

minden szimmetriája                         belekapaszkodik a tárgy                               hogy a gondolatuk az

a gyermek néz                   zabrált húsát még                  angyal se nyalja

reménytelenül       összefogja az egyenruhája          nem fonódnak  

a kamerába -                    nem a katona a tárgyat             káromkodásba imába

szemek a tárgyba           a tárgy a katonát rekvirálja                      a lövésnek

holnap éleslövészet

látod az égen a repülő            hírben a kép:                          ez lesz a veszted

keresztje jövőt ereget       csak a széle - megkímélnek;      elhiszed, hogy front van

oldozza terhét                    a többit csak képzeled       pedig a háború benned fen

egy része zuhan                     egy része zuhan de          te vagy a lövész, a pilóta,

háború van -                 lövész pilóta gyerek a képen             kiürült szemű gyermekben

így sirat el zuhanás majd                         mindenki valaki:                  te leszel az, kire nem ügyelnek.

       lövészt                                         még mindenki valaki                            egy szám leszel a többivel

              pilótát                              nem a test - a vonszolás nyoma                 egy szám leszel a többivel

gyereket                                            ha kiképzés: csak alaki                                   névtelenül a többivel

valahol most is

füstszagú égett réten

lövések testek. 

Szárnyasoltár

Alig  él, éhes, fáradt
össz-képpé ürül
szeméből a bánat
a gyermek néz
reménytelenül
a kamerának

látod a képen

a katonát, ahogy

belekapaszkodik a tárgy

zabrált húsát még

összefogja az egyenruhája

belekapaszkodik az óra a bicikli -

nem a katona a tárgyat

a tárgy a katonát rekvirálja

a lövészek

oldódnak a dalba

hogy a gondolatuk az

angyal se hallja

nem fonódnak se

káromkodásba

se imába

a lövészek

holnap éleslövészet

látod az égen a repülő

keresztje jövőt ereget

oldozza terhét 

egy része zuhan

egy része zuhan de 

háború van -

így sirat el zuhanás majd

lövészt

pilótát

gyereket

hírben a kép:

csak a széle - megkímélnek;

a többit a képzeleted 

tölti ki.

lövész pilóta gyerek

a képen

mindenki valaki:

nem a test - a vonszolás nyoma

ha kiképzés: csak alaki

ez lesz a veszted

elhiszed, hogy front van

pedig a háború benned.

te vagy a lövész, a pilóta,

a kiürült szemű gyermek.

te leszel az, akire nem ügyelnek.

egy szám leszel a többivel

névtelenül a többivel

valahol most is

füstszagú égett réten

testek hevernek.

Elárvult borjú

inspiráció: http://ervinke.blogspot.hu/

csetlő botló kölök
élni félni tanul
közel enged megugrik
legelész - a figyelmét
elviszi bármi: félni tanul
félni tanulni kell.

dörgés emlékét
anyasírást nem köti
még furcsa szagú két
lábon járó döglött
bőrű izéhez.

élni tanul egyedül
maga kárán. nyomja
hasát som és kökény. hajtja
szulák és kőrislevél -
füvekből maga kárán
tanulja mit mikor kerüljön.

csetlő botló kölök élni
félni tanul. elnézem a képen
és akarom hogy sikerüljön -
én, furcsa szagú
két lábon járó
döglött bőrű izé.

fajtársa annak, aki
a borjat így vagy úgy
puskával méreggel
hurokkal ki tudja hogy
de élni félni tanítja.

és annak is aki gyengéd
kézzel képre varázsol
élni tanuló borjat
erdei fényt, vetés és
tarló tábláin élet
tőlünk szaladását.

Szénakazal

nincstelen élek vanban

csak annyi amennyit látszom

mint sárló fűben a lábnyom

szárad szénakazalban

vágott fűben a nyílás

nyiladékban az elburjánzó

üde percek száz üde szár-szó

sárban lábnyom az írás

nincstelen élek vanban

kincsem a gyom meg a vágott

kazalba hordott világok

vágott fűben a lélek

látszik a sebben az élet

kazalnyi szálból szivárog

Zen fotók: Nakamura Junichi (9)

 élet hevében

fordított Fuji kelyhén

vízcsepp a magma

*

engedd csöppenni -

elfogott vized éget,

ha nap kortyolja

*

belülről minden

kétnemű: szikla és tűz

levél és vízcsepp

*

szellő rezgette

halk hang - tölcsér-levélke,

vízdalt énekelsz