Négy üres égtáj

Gyónás

Üres
Csörömpölő szavakkal
Térdel.



Fohász

Legalább
Hagyj békén, Uram.



Introitusz

Vakon
Belélegzett és kilégzett
ítélet.




Oximoron

Hinni
Valami kézzel foghatóban.

Rácsodálkozás: Seiho Takeuchi (1.)

a létező leg-

változékonyabb táj fog

elborítani?

*

színfosztott eged

alatt korbácsolt hullám

permete verne?

*

nézd. ott repülünk

az otthon meghitt

táncoltató szelében

*

hullám taraján

korbácsoló szél dédelget

viharmadár

Zen-fotók: Sárosi Ervin (22.)

minden kiterjedés így

hely, amit foglal,

árnyék, amit vet

*

fényben fürdő

kiterjedés - magában

hordja éjszakáját

hitnek támasztott

rakott fénynek döntött test -

egyesülőben?

*

 csak a földig omló

eldőlések tesznek

árnyéktalanná

Utazásról álmodni

Paul Kirchner (másodszor érem el vele a csatlakozást) 

...és akkor felszálltunk ketten a hajóra -
tudtam, hogy elkéstünk, ez
az utolsó hajó. te rögtön megkerested
a kabinunkat, én röhögtem
"üres a hajó, oda ülünk, ahova csak akarunk"
de szerinted jelent valamit
hova szól az ember jegye -

én a felső fedélzetre vezető
lépcsőt kerestem, de amikor kinyitottam
egy ígéretes ajtót, megcsapott
a síneken csattogó kerekek zaja,
lenéztem és láttam a pálya menti elhagyott
szemetes bozótot, ahogy visszafelé suhan
"vonton ülünk" akartam mondni neked
de rájöttem, teljesen mindegy:
a lényeg, hogy végre utazunk.

ahogy tegnap, amikor egy buszt
vittünk le ketten a lépcsőházban
(épp elfért a lépcsőfordulóban, ha
te leengedted a hátulját és én megemeltem
az elejét) a kapuban kicsit 
megkínlódtunk vele, ki kellett nyitni
a másik kapuszárnyat, hogy kiférjen
aztán felszálltunk rá a várakozó
utasokkal együtt, voltunk vagy negyvenen,
te akartál lenni a sofőr -
én hagytam, örültem, hogy 
álmodozhatok nyugodtan az
utazás közben.

szeretem, ahogy a helyváltoztatás
módosítja a beleolvadásom
kiterjedését -

egy pillanatra ilyenkor
megcsikordul a forgó föld is alattam.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (12.)

Crossings; Budapest, July 2016

Amit rakunk,

téglát téglára -

ugyanígy épülő káosz.

*

Átjárást keres

egymásba egy más idő

egy másik helyen.

*

Egymásra nézed -

mintha látnám az 

eltemetett időt is.

*

Fény járata

vagyunk a bárhol egymásra

mért kapujában.

Beszélgetés kirabolt királysírok előtt

(Hegedűs Gyöngyi)

a születés más súllyal esik itt latba.
csak az aranyat mérik grammban.
mire megszületsz épp nincs aranyfedezete
se pénznek, se testnek.
talán csak az írásnak.
még feltáratlan bányákban.
amik meteorit becsapódástól válnak
bányászható mélységekké.
egy ütés az ínra.
aztán dekázni
a születési súllyal.
akármeddig.
vagy csak ameddig
az inak a csontokat
el nem eresztik.
az elhagyott tárnákban
most nagymacskák hűsölnek.
mint kirabolt királysírba
behúzódott szfinxek.




(shizoo)

nem ugyanazok
sejtjeid - mégis hurcolják
születésed

*

lélegzetvétel

huszonegy gramm többletét

nem őrzi a szfinx

*

a vájat vagyunk -

ég-ütött kőben

folytonossági hiány

Széll Kálmán tér (Moszkva, Kalef)

Birtalan Zsolt képe

ezt az időt nem szeretném a csuklómon hordani
még mérőeszköz formájában sem.

sem a zsebemben.
sem a telefonomban.

nem szeretném magamra élesíteni
egyik szemet bántón derengő képernyőn sem.

a felkapott kezű tűsarkon egyensúlyozó
rohanásaitokban sem.

ezt az időt egy elfojtást elszakító
mámorba gajdult éjjelen egy indulatos
énem addig üti amíg mozog -
aztán hajnalban a parti bozótos
szemetes szélén egy maszatos képpel
szorongva zokogó énem
miniszterelnököstül elássa.

ezt az időt nem szeretném a csuklómon hordani
mint egy levakarhatatlan börtöntetkót.

pont elég -

elégeti a nap
enélkül is a magam baját.

Sav-bázis egyensúly

a siker úgy születik, ahogy a gyomorfekély:
alattomosan -
                        másképp képzelted, de
az elsöprő egy rémálomszerű rettegés jelzője -
ahol túlságosan sokan szoronganak araszolva a
kijárat felé, egymást mérve és mérgezve, ott
az elsöprő téged és mindenki mást
is elsöpör, egymást marcangolásotok és
minden felesleges, egymásból préselt bókot -

a siker alattomosan születik, mint egy
titokban elkattintott és azonnal közzétett
fénykép: alapjában indiszkrét és sértő
hogy így táruljon fel a lyuk a gyomorfalon -
idegsavmarta privát kijárat, ahova persze
azonnal tülekedni kezd a többi is -
katasztrófaturisták és környezetmérnökök
szaggatják tágabbra a lehetőséget -

a siker alattomosan születik és szinte
azonnal bejárt úttá válik: hiszen jártak rajta -
kegyelemből adott hagyjál-már-puszi
a bibis területre, egymást mérgező és mérő
kijárat felé araszolásban, ahol
mintha csak az áramlástani törvények
irányítanák az udvariatlan tömeget -
elfog az érzés, hogy veled együtt tényleg
lenne mit elsöpörni -

azt hiszem túl régóta vágysz alattomban
a sikerre itt, a többi közt -
                                          megmérgezett
ez a várakozás, és ezért vagy tülekedés és
alternatív kijárat-szakító, sértő ösztön
aki egymagában is tovább tülekedne
most már, mint egy monomániás gesztus
egynemű közös többszöröse, a lyuk felé,
amit a türelmetlensége szakított -
jobb, ha tudod, semmilyen siker
sem gyógyítja be.