Route One - az otthon körüléneklése

innen egy tapodtat 
indulj bátram, sosem tapodtad
ének a ködben az út
félresöpört vulkáni törmelék
földszíve táj
érezni hogy dobog

folyamatosan fújó szélben
egy átlagos kora-nyári nap
hangát penget az óceán
lehelete
a felhő megcsókolja a földet
tudni, miért sír

ez itt a határtalan határán
elterülő határ
ha nem hiszed, járj utána
itt nem mindig
volt szíves az ember
de mindig elmesélte

minden tűzvíz formálta kőben
lélek lakik
van akinek vezeklés
van aki csak úgy van
és van aki csak úgy párolog -
felhő egekbe

innen egy tapodtat
meg még egyet, meg még egyet -
kerüljük körbe énekkel
a változékony dombokat
a változékony folyókat
itt édesvíz fakad
itt föld fakad

elevenebb és halandóbb
minden -
ahol a kő magából építkezik
ott nem építesz kőből
földsója játékszere
kő vize lennél

úton, hullámverés zajától
nyugalmat nem lelésbe -
erdők ültetett lélegzetéből
hamufoltos csonkjába:
hiábavaló maradsz
és veszendő

kerüljük körbe énekkel
a járhatatlant, ahova
még nem léptünk -
kitörés savamarta
zuzalékútja 

keréknyom

innen egy tapodtat
vidd el innen a mesét,
a kénbűztől marad
hiteles és óvatlan -

vidd el innen a mesét
hátha elhozza a mesélőt
földszíve tájra visszhangnak

visszhangnak

gyomortájékról rázza ki
belőle fakadó víz
locsogása, sirálysikoltás,
birkák szőrmenevetése
alól nem szűnő moraj -
a földbeszéd

elevenebb és halandóbb
minden -
ahol a kő magából építkezik
ott a szavak is mernek kőből

a név vándorló ige
az ige gördül

minden tűzvíz formálta kőbe
beszivároghat -
van akinek elég hallani
akad akinek vezeklés hallani
és akad aki megáll

mert soha nem volt ennél
közelebb

hogy kimondja.