2015. május 31., vasárnap

Zen-fotók: Sashegyi József (22.)




esőszálak szőtte
vízfüggöny alatt
konyuló levelek

*

szomja mosódik -
lekonyuló levélen
az öröm súlya

*

tisztító öröm
rád áradása is
lehet először súly






2015. május 30., szombat

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (12.)


Shiro Kasamatsu: A Maszumoto-kastély (1934)




határt lép át a
Hold - amikor túlfénylik
a kőfalakon*






*ehhez a tizenhét szótaghoz nem árt tudni, hogy a klasszikus, sógunátus-kori kép-metszők (szemben az európai reprezentációs gyakorlattal) az uralkodás palotáit soha nem ábrázolták; akárcsak Kínában, Japánban is az "üres tér" uralta a közepet. Bővebben itt és itt fecsegek erről, Hirosige tokiói látkép-sorozata kapcsán.

2015. május 29., péntek

Rád hulló végtelen


hajló esteken át - 
keresem kutatom
a lába nyomát.


*

látszó végtelenen
csúszik meg hullik
verdes a szem

alvó távlata sem
tart egyensúlyt ha
lecsukva pihen

színén alvad a kép
szemlencséd tükrén
színe ha ég

látszó véged-igéd
csúszik meg zuhan el
percszakadék -

                nézz messze a távlatod ég-nagy
                sugaras ragyogó
                                        kék-üres ég vagy
                az árnya a tükrön, a pára -
                nézz messze ha van sincs
                                        létnek vége-határa


látszó végtelenen
csúszik meg hullik
verdes a szem

így hull körbe ma még -
nyugtával befogad tán
az időn
             túl is az ég







2015. május 28., csütörtök

Rácsodálkozás: Shiro Kasamatsu (11.)


Ködös este a Shinobazu szentély tavánál Tokióban (1932)




Szentély magányán
még jobban látszik, ahogy
támasztjuk egymást.







2015. május 27., szerda

György-alternatíva





Nem volna helyénvaló. Az angyal hiány
a képen. Tanulod, hogyan öleld magadhoz
hogyan szeresd meg a Sárkányt. Ölés, ölelés
hiány a képen. Tanulod, hogyan legyél ne legyél
hiány. Az elvétel egyszerű. Áldozatokkal
jár, amelyeket meghozol. Maghozó magad-hozó.
Ölés. Ölelés. Ez a különbség. Öleld meg a 
Sárkányt, miközben eléget. Miközben elég.
Hiány a képen. 

Raktárkisöprést kéne. Tavaszi végkiárusítást:
úgyis minden árusít. Árulóvá tesz. Az ölelésben
az a szép, hogy látszólag ingyen van, valójában
túl sokba kerül, elengedi a törvények kezét,
hogy üres lehessen. Hogy beleférjen a Sárkány.
Nyitva hagyott. Kisöprés kéne, fogd és vidd.
Ölés, ölelés, eszel iszol töltekezel és így 
ölelnél. Raktárkisöprés kéne, hiány a képen:
Tavaszi vég-elajándékozás.

Nem volna helyénvaló. Ha kérnél magadért -
hiány legyél a képen. Ha levágod új feje nő.
Meg kell ölelni a sárkányt. Hogy hiány legyen
a képen. Kufár létedre. Tavaszi akciós ajánlat,
fogja, vigye. Hogy legyen helye benned az
ölelésnek, aminek nincsen értelme. Hiszen 
elpusztít. Elengedi a törvények kezét, hogy
maga lehessen. Sárkány voltában önmagát
árusítja ki.

A templom valójában akkor teljes, ha teljesen 
üres. Így fér be a Sárkány, hogy megölelhesd. 
A templom értelme az űr. A készleted szórd a 
semmibe. Ne adakozz ajándékozd el, ne legyen 
haszna. Haszontalan legyen. Hiszen az. Sárkány.
Ölés. Ölelés. Ez a különbség. Öleld meg az
űrt, miközben eléget. Öleld meg a Sárkányt.
És közben szégyenkezz. Stréber. Még mindig
Kufár vagy.

Még mindig csak üdvözülnél.




2015. május 26., kedd

Katicák

...nem a nagy horderejű történelmi eseményeket mutatja meg, hanem azt, hogy mi volt közben az átlagemberek fejében, életében, mi zajlott abban a valós, mindennapi világban, ahol nem ölnek meg senkit, nem robban bomba, nem csapnak össze forradalmárok a karhatalommal – épp csak valahogy élni kell, egyik napról a másikra, valami értelmet, valami élhetőt, valami jót találni a lét ürességében...
(Uzseka Norbert Graham Joyce "Katicák éve" című regényéről)




veled ébredtem. a zivatar odébb
vonult, felettünk pár utóvéd felhő
permetezte az élveteg növényi létet.
mindig elfelejtem, mennyire élvezik
a növények az ilyen éhenkórász
esőverést. 

veled ébredtem és ez majdnem
akkora nyílás volt, mint a növényé
eső után. hiányzott belőle a ragyogás
vakító villanása, ahogy először
ráhunyorgok -
hiányzott belőle az éjjel felettünk
átsöprő teljes dráma száradt
ágat törő, egymáshoz préselő
rémületet egymás bőrén szagoltató
éhes dühe -
hiányzott a tegnap érzett, mielőtt
elaludtunk volna, a bőrök forradalma
az apró, lihegő gyilkosságok ahogy
ellélegezzük egymás élesre fent
mérges levegőjét -
megőrizhetetlen a robbanás az
ölben, gerinc mentén az agyban
megőrizhetetlen a lihegésed
számba forgatott elektromos 
villámlásíze -
de veled ébredtem, és ez majdnem
olyan, mintha holnap ugyanígy
felszikrázhatnánk, csak nyomás kell
hozzá, újabb égi forradalom, újabb
zivatar.

veled ébredtem, még nem sütött
ki, párán át nem forr az agyunkba a
nap - eljön ez is és felszáradunk.
mindig elfelejtem, de majd te
eszembe juttatod, milyen rémülten
kapaszkodtunk egymásba. akár
az ázott katicák.






2015. május 25., hétfő

Versüzenet Kemény Zsófinak



Kemény Zsófi:
Nyílt láng használata
                          recenziós epigonvers



Ebből tudom, hogy úgy
vagy boldog magaddal,
hogy nem vagy az.

Szúnyogcsípéseket számolgatsz, hogy
ne figyelj.
Legalábbis fújsz el egy gyertyát.

Ez a legalább is. A versírás legalább.

Vers helyett nem
verset írsz, hanem verset
írsz szemmel verés helyett.

Ciripre számolt dobbanásokat. Nem számolod.
Vagy mégis, de akkor messziről integetsz.
Távolságtartasz, eltartott kisujjal a
velőt. A csontot. Elegáns, mégis pontos
Ahogy a direkt elrontott végek
után kitevődnek a pontok.

Igazából mindegy lett volna, hogy
sértődtél meg, ha így írod le. Egészen
kipirultam ettől a nyílt-lánghasználattól.
Mert ugyan nem mindegy, melyik őrült,
de ezeknek a mondatoknak például nem nő a súlya tovább.

Megoldás nincs ugyan,
de azért szelíden ránk szabadítod a világot.
A nyílt láng használatát köszönöm,
nem halok bele, hogy máshol
van a szabadságod foka.

Ha otthon felejted is istent
elleszel a magad fényénél
amint megtanulod elviselni.

Nem szalmaláng. Vedd figyelembe
ha majd magad ellen döntesz.



2015. május 24., vasárnap

szinte utolsó

                                                       i.mPilinszky János


vetkőzik aki eddig. szertehagyja. elhagyott
üres héj. félig üres. zörögnek benne tegnapok.
csonthéjruhája rágott csücskét. párnanyálas
ébredést nem hurcol. már. mást formál az
árnyékokból. nem az éjit. közelít és túltart.
ápol és eltakar. szemhéjköd üli. koccanásig túlpart.
vetkőzik aki eddig. két köz között a nincs köz
lakik. hull le róla.  kifehérít. érintsd meg. ütközz.
bőr bőrhöz. véletlen. vélt. mindegy. elhagyott
üres héj. félig üres. zörögnék benne. nem hagyod.

vetkőzik aki eddig. új formát nem keres. fehér lét.
csontig. újat nem keres. viseli meztelen a végét.
értem vesztőhelyed. ilyen lehet. tél. nem fehérség
csak fagyott rög. dermedt. ki nem engedő. egész jég.
tavaszba. nyárba. szertehagyja. mennyi gyűrt jaj.
csont-jaj-ruha. percet hogy ízletesre furdalj.
mert köz. mert vetkőzés dermedt jégparton. iszony.
egykor volt hullások hullámnyomait. légszomjuk iszom.
az est üvölt. a dél hangos. a reggel fénytelen
csonthéjruhád alól kiköltözött. az élő értelem.

vedlik aki eddig. csontját is vedli. úgy daráld
a szavát. a szerterobbant eddig-volt ha eltalált
rajta hiába kéred. számon. száma hullik. számtalan.
igazolványarc. elveszíti. úgyis hamis ha nála van.
ébredést nem hurcol. álmot nem vár. nem éhes.
nem vág ha kés. dörgölöd se nem sima. se érdes.
nem akar. tőled már semmit. tőled sem. a dolgokat
nem méri. csak van. csak úgy. csak bármit elfogad.
bőrt bőrhöz. elhagyatott üres héj. mindent elhagyott.
zörögnék benne. csontsíp hadd fújjam. nem hagyod.

vedlik aki eddig. csak nézem. üres ékszer
fényezett hiány. nem győzött látszani. elégszer
karcolt. zúzott, hiánylétére szúrt. úgy felmart sebed.
vélt minden. elhagy. apokrif. bökdösöm leszáradt részedet.
tavaszba. nyárba. csupasz csiga. védtelen beleforgat.
fény hője szárít. ki tudja milyen csőrrel szed a holnap.
nem hurcolod. ezt sem. a holnapot sem. selyem
pillanat vesz utolsó levegőt. igen. vesztőhelyen.
még utoljára elpotyognak. hőre és időre vak
pillanatba fénylik. aztán. végre. elhagynak a szavak.





Vendégség (2.)



A mai bejegyzésért kattintani kell
mert máshol vendégeskedik


(katt a képre)

2015. május 23., szombat

Beszélgetés - miközben kiderül


Paul Crimi festménye. A Meninas para sempre Facebook-oldalról.



Szilvási Pál
Kék lett az ég

Viharos volt a tenger, így igaz.
És féltünk is, nem tagadom le ezt se,
egy éles hullám bőrünk felsebezte,
csak vinnyogtunk, mint két ijedt kamasz.

Hogy orditott a sziklákon a szél!
Imádkoztunk, hogy legyen végre vége,
de közben ez dobolt az agyunkban: megérte!
És sírtunk a hajó fedélzetén.

Aztán a csend jött, csak egy halk moraj
idézte már az elemek csatáját.
Feljött a nap, és sugaraival

megmelegített teknőst, rákot, ráját.
És szép ez is. Nincs nyoma szenvedélynek.
Kék lett az ég. Mi pedig vének, vének.



shizoo:
Kötődik

orkán csomózta
lelkek - ölelkezünk, míg
ki nem kötődik





2015. május 22., péntek

Terasz (egy apró részlet)





kis szösztámasz tart
vissza, sötétség - mígnem
művünkre csukódsz

*

miénk a mű és
miénk a rácsukódó
átláthatatlan

*

kis szösztámasz lét
akasztja művünk míves
csikordulását

*

kis szösztámasz tart
vissza sötétség - mígnem
szívünkre csukódsz







2015. május 21., csütörtök

Szabadrablás




rabolt kincsek viszik törik
olvasszák öntik fém-saját
viszik szivárgó életedből
más baját -

pedig se kincsed sem tiéd
te is úgy loptad szívhideg
szakadt-hiába köszönöd meg
bárkinek -

törtarany gyanánt a más szót
olvasztod öntöd faragod
kávé mellé hullarablást
tép napod -

magasra nézel ahol mászók
markába párkány éle szúr
karcol betűket markolja
a nem-azúr -

fel se másznál szeded törött
zuhantuk ujjait nyitod
hogy megszólaljon fentről
lecibált titok -

ezt viszik most ezt viszik
a bűnödből a részt csak ezt
a hullarablást viszik is el
nem ereszt -

elzabrált öntött fényszelet
lélegzet-tépett kurta szó
törtét hiába fosztja bűn
nem osztható.




2015. május 20., szerda

Egy beszélgetés lenyomatai


Túrony - Árpád kori (ma ref.) templom


Ahogy egyre fogékonyabbá válok a hitre, úgy leszek egyre türelmetlenebb minden (!) térítéssel szemben. Hazudnak.
                               (Knausz Imre)

Hitem koszolja
Ha bárkinek út gyanánt
Földre terítem


Sashegyi József képei - Túrony templomáról 


Én két emberrel találkoztam, akik minden látható előzmény nélkül "megtértek". Mindketten férfiak, mindketten gondolkodó, értelmes fiatalemberek. Az egyik bölcsész, a másik term.tud. Mindkettőjük családja ateista. És akkor 27 illetve 29 évesen "megtérés". Annyira meglepő volt a fiú döntése, hogy amikor bejelentette az apjának: "Én megtértem.", az nagy hirtelen ezt kérdezte: "De hová, fiam, hová?" Mindegyikkel "történt valami", ami kiváltotta (Tolle, lege! - élmény?), de nem szívesen beszélnek róla. Inkább csak a körülményeket írják le... Egymáshoz nincs közük. Mindketten megkeresztelkedtek. Egyikük vallásos is lett, a másiknak "csak" a hit maradt. (Csak a gondolkodásra meséltem el. Nem biztos, hogy gondolkodva-kételkedve jut el az ember a hithez.)
(Tőkés Hédi)


Bármilyen út járható
Ha járnak rajta
Az onnantól út





2015. május 19., kedd

Teljesség-átiratok (17.)

Andy Warhol (ki más...)


Fekete trilógia I.
Mért van a gyógyszertár bejáratán kígyó? Helyébe-festhetne a mai ember néhány jókedvű kismalacot, amint majdnem megpukkadnak az egészségtől.
Mért van a bíráskodás széke fölött bekötött-szemű istenasszony? Leszedhetné a mai ember az istennő szeméről a kendőt: hadd legyen olyan, mint egy elárusítónő, aki a közönség kedvét keresi.
Mért van az oltáron keresztre feszített holttest? Tehetne helyébe a mai ember egy zsibárust, amint portékát kínál.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)



Mosolygó plakát
alatt foszlik leázó
vékony életem



sötétlét fényes orcája mázas
mosolytól zsíros vicsorgó veddmeg -
fűszeres ólom zajszennye lázas
hullámán nyálcsík járműsereglet

kivert nem ízlik gyomorsav nyeszlett
ízetlen öröm boldog mert vajaz
boldog-sereglik jelszavaz veszteg
ipari tápszergél márgázott tavasz

sugárzó szemetek szemetes tartalom
polimerhullámzik létszennyes arcomon
létét elfoszlató pixelvékony máz

jelent és jelentet feszített helyem
bekötött szemű kis kukucska-jelem
mosoly-kígyó les keresztformáz  





2015. május 18., hétfő

Jó reggelt!

                        Antonis Kalantzisnak, akitől a fénykép (mennyire ideillő szó ez: fény-kép!)




nézd, aki nem növeli a létet
szereti a létet festi a létet
téglák mészíz keretét fára a testét
annak is akit
úgysem idéz meg soha festék -

nézd azt, aki neveli a létet
s hagyja elszabadulni a létet
özönlő szabad égbe hajolni a fát -
nyíratlan indát hajt
kézzel félre a reggel - így szabadítja magát

nézd azt, aki neveti a létet
a fényből annyit mer csak amennyit az élet
mér neki - éjből annyit
jó ízzel csak amennyit az éjtestvér ad -

nézd, aki nem veti meg csak szereti a létet
esővíz csorgó árama fürdeti - részeg
örömmel szárítja a bőrét a
ciróka-marókát játszadozó testvér nap.




...és frissülésképpen a nem várt ajándék cippo-tól: mindez a legselymesebb hangon

2015. május 17., vasárnap

Séta a Ryhope vadonában (másodszor)


Tig éneke

magam nyitom lépted nyomának
látod - nyílásán ösvények nyílnak
ránca-árkán nyíló mélyutak
nem-néz hiányok hívó űr-lukak
nyílásán ösvények nyílnak.
neked nyitom a Madár-lélek földjét
határaid nyitom hogy beleférj
tolla nem hull föld-test leveti
rikoltást sem reccsen üres ág
határaid nyitom beleférj.
magam nyitom neked nyitok otthont
látod - nyílásom ösvény hús-meleg
ráncom árkán nyíló ránctalan
lélekkalickád látó lánctalan
látod. nyílásom ösvény-hús meleg.
mag vagy lépted nyomát bevetem
lépem nyomán húsba kisarjadsz
lélekösvényt tapos magán a hús
nem-néz hiányok harapják-nyelik 
mag vagy. léptem nyomán kisarjadsz
magam nyitom téged nyitlak újra
látod - nyílásod ösvény indulok
nem ér földhöz nem ér nőhöz élet
és én mégis újra szüllek téged
látod nyílásod. ösvény. indulok.



Morthen éneke

csont helyett a levegőt
fújd a sípját úgyse száll
csont helyett a levegőt
harapdáló dalba tár
rikolt a lélegzet-madár
úgy szakaszt ki csőre tép
toll harapta levegőt
nem járt ösvényre emel
fújd a sípját szárnyra kel
ág-szüléje fészekőr
fújd a sípját úgyse száll
nem a csont a hang ura
csont helyett a levegőt
fújd be szívd ki nem velőt
fújd a sípját úgyse száll
csőre tépett hús ha máll
nem a csont a hang ura
Madárlélek földje fogy
testből éhelt tambura
csont helyett a levegőt
sípba dalt a lélek űz
téged nyitlak csontszirom
Madárlélek földje rom
nem szülsz engem sehova
csont helyett a levegőt -
sikolts! lejárt az időd.




2015. május 16., szombat

Bicska

                         Az Alba Kör 25. születésnapjára




Van nálam bicska. Ne habogj,
nekem te ne habogj a hülye nyelveden,
beszélj rendesen, hogy értsem, különben
előveszem.

Nálad is lehet bicska, nem tudom, hogy
a zsebedben van-e bicska, de a szemedben
ott van a bicska, úgyhogy nem szeretném, ha
a hasamban, ezért van nálam bicska, meg is
mutatom, látod?

Nem fenyegetlek, csak
megmutatom, jogom van hozzá, neked is
jogod van hozzá, nem tehetek róla hogy
ilyen a világ, az embernél legyen bicska,
ha gengszterekkel ül egy asztalhoz, csak
akkor veszik komolyan, ha ő is kiteszi az
asztalra a pisztolyt. A pisztoly is
bicska. Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?
Induljunk ki abból, hogy
mindenki gengszter.

Egy teremben hárman ülnek, az veszít,
akinél nincsen bicska. Vagy rajta veszik
össze a másik kettő. Mit'tom én, hogy ki kúrja seggbe.
Melyiknek legyen a köcsöge csicskája az
akinek nincs bicskája.
Hárman vannak egy teremben, szűken vannak
kicsi nekik az a ház, valaki biztosan
előveszi. Igen, látod, nálam ezért van bicska.
Tuti, hogy nem leszek csicska! Senkié!
Hogy bárki azt mondhassa vonszold
már ide azt a lusta segged és vakard meg a hátam. Na,
látod, például azért nem merek hátat fordítani neked
mert nem tudom, van-e nálad bicska.
Nálam van és nem félek használni! Az úgysem ölés
hanem tervszerű megsemmisítés. Megszünteti
a fenyegetettséget.

Az enyém gripenalakú, AK-
alakú, professzionális. Nézd, ha kiviszem
a fényre a forró fényre rendfenntartani, akkor
nagyobbnak látszik. Ugye? Szóval ez egy éles
bevetési gyakorlat, humanitárius bicska.
Vagány, ugye? Mindjárt hason kúszatom neked,
vicces, ahogy ide-oda billeg közben a terepszínű
segge. Van hadihajó is, vízi bicska, meg minden,
pont akkora, hogy elfér. Nemrég modernizáltuk, de
kéne még rá költeni. Ha nem élezed, kicsorbul.
Nézd, az enyém milyen szép éles, ne ijedezz, csak
mutatom, látod?

Már bocs, közmegegyezés van. Van nálam bicska mert
lehet nálam bicska. Van akinél akkora penge van,
mint te! Látod, azokkal nem baszakszik csak néhány
olyan sunyi, zsebben dugdosott anyabaszó fanatikus bicska
mint te. Vagy akik úgy néznek ki, mint te, már bocs. Most
állj fel, fordíts hátat, kis terpeszben, úgy, ne
kelljen széjjelebb rugdosnom, megy ez, látod
tudsz te ha akarsz. Csak a biztonságunk érdekében
motozlak meg. Nem tudhatom, van-e nálad bicska.
Lehet nálad, nem vitatom, de
jobb, ha nincs. Mert nálam van bicska.
Tudod, hogy nálam van a bicska.

Ne baszakodj velem baszki. Hiszen nálad nincs...




2015. május 15., péntek

Egy kápolna faláról

                                                       Vidákovich Istvánnak köszönettel


hová reked,
aki elfogyó fényben sem tud
választani?

*

két hívás elől bújó
mindkét elhívásnak
adja magát?

*

Istenbe kapaszkodásunk
nem teszi-e
Semmivé Istent?

*

Semmibe elhullásunk
nem teszi-e
Istenné a Semmit?






2015. május 14., csütörtök

Teljesség-átiratok (16.)


A mai átirat Nakamura Junichi: Hakusan szentélykörzet-sorozatával telik


Idő
Tapasztalod a napok és az évszakok váltakozását: ez a külső idő, melyet az óra egyenletes mozgásával mérhetsz. 


senki idejében
számolsz idegen fényt
mérhető semmit


Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belső idő, melyhez mérőeszközöd nincsen, a külső időhöz képest hol gyorsan, hol lassan múlik.


minden lépcsőfok
másként hosszú - lépésed
mérete míg tart


Belső idő játszódik le az állatban, növényben, ásványban is, ahogy változó jelenségeik a változatlan létezésre árnyék-csipkékként rávetődnek. 


mindenkinek saját
lépcsőfokjáró mércét
lép ki a fény


Az élettelen erők működésének egymásutánja: világfolyamat-idő.


szabatlan tered
minden ereje lüktet -
így folyik: telik


Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi idő.


mindennek ideje van -
formáló formált
ösvénye formál


Ezek mind jelenség-idők, csak a változó és véges tünemények sorozatából alakulnak. Más természetű a teljes-idő, mely a változatlan, végtelen isteni működést tartalmazza. A világteremtés, világfolyamat és világvég a teljes-időben rejlik; a jelenség-időben a vég nem fog elérkezni soha, ahogy a teremtés nem történt benne semmikor és ahogy a létezés sem fér bele, csak annak számtalan keletkező-pusztuló megnyilvánulása. 


mindennek ideje van -
a teljes létezésnek
csak az van


A jelenség-idő minden percében egyformán jelen van a keletkezés, folytatódás, pusztulás, mint véges mása a végtelen teremtésnek, létezésnek, ítéletnek; de a teremtés, fönnmaradás, végítélet nincs meg benne. A jelenség-idő nem végtelen, még sincs kezdete és vége, akár a körnek. A teljes-időben a teremtés a kezdet, a fönnmaradás a közép s az ítélet a vég, s ezek éppúgy egybe esnek, ahogy a pontban egybeesik a plusz- és mínusz-végtelen s a kettő közti végtelen távolság. A teljes-idő, mit minden változatlan-végtelen, pont szerű; s a számtalan fajta jelenség-idő közelebbi vagy távolabbi körként övezi.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)


minden teljesség
mozdulatlanul telik
a középpontban



nyílásod sejti a teljes időt 
a dalod sieti a teljes időt 
örömöd elsieti a teljes időt
kínod késéles kési a teljes időt
van pont megteltél érzed a teljes időt
nincs pont most pont tagadod a teljes időt
megálltál öltél akarod másnak adod a teljes időt
megmoccansz futnál féled a teljes időt

kiszabatlan adagokban falnád teljes időd
kéjjel teli mernéd csurgásig teljes időd
túlcsordul ömlik dalba a teljes időd
formálnád önnön képedre teljes időd
formálnák mások magad árán teljes időd
egyedül nincs is nem is éled teljes időd

elmozdul - nem mozdul semmi ha teljes-idős
elmúlik - nem múlik semmi ha teljes-idős
éretlen nem rohad el semmi ha teljes-idős
úgy válnál kizuhannál - semmi ha teljes-idős

belekívántad magadat nincs ott kívánság nincs nincs 
minden csak idődben -
teljes-idő nem telsz - ott vagy most is körbedereng
ez a minden: az időtlen.



2015. május 13., szerda

Árnyékírás




kép: Nakamura Junichi
folyvást változó fényárnyékbetűk a
létezőkre írják olvasható történetük
ezt az iskolát porló csontodig járod
másnak adja belőled-növekedés az
olvasnivalót te mások növekedését
olvasod változó fényárnyékbetűk a
köréd rajzoló világa kibomló-bomló
sejtjeiben betű van folyton változó
fényárnyékbetű fájdalmak rajzát az
örömek rajzát ugyanaz változó kéz
firkálja a fénybe állandó akarat élet

új utakra tévedsz olvasás közben én
mondod és én lesz minden olvasott
fényárnyákbetű én láttam lesz mind
amit olvastál más én énjeit olvasod
egybe magaddal fényárnyékbetűket
rajzolsz mozdulat és minden rajzolt
mozdulatot elolvasol de magad nem
hiába foncsorozol tükröt abban nem
rajzolódik írás tükör vagy holt szem
nem olvas keress élőt növekedj adj
másnak olvasnivalót amíg csak élsz
                   szöveg: shizoo





2015. május 12., kedd

Áldozósdi (20. hangminta)




tisztánlátást gyakorolj. aki tisztán
lát tisztán szól, aki tisztán szól tisztán él, aki...
megint fejen állsz -
fordítod a rendet irányba, mintha forogna.

*

feleletet adni. csak úgy felelős
feleletet adni a viccre - ez is egyfajta
alpáriságtól mentes humor.

*

égnézetiséged szerint melyik
használati hitketrec rácsain át
rázod épp ki a szót?

*

azt mondta, egyél, és igyál.
szenteld neki a botrányt. a szégyen
addigi arcát mosdasd neki. ebből
hogy a túróba lett
szertartás,
mítosz, rítus,
apámfasza?

azt mondta a teste, a vére -
de nem kannibálul. semmi
morbid beavatódás. csak
azt mondta, az is isten

egyél úgy
ahogy imádkozol. azt mondta
tiszteld meg amit szégyellnél
és megtisztul.

*

a zabálás senkit nem tisztel. se a zabálót
se a zabáltat. azt sem, aki
benned zabáltat.

*

úgy áldozom, valóban, titokban,
mintha éjjel, hűtőből enném a testet -
minthogyha tényleg létezésfelesleg

*

tisztán-élést gyakorolj, aki
tisztán él, tisztán szól, tisztán
lát.
(ezt hívta a költő vesztőhelynek)





2015. május 11., hétfő

Takaratlan sírásutánfutód

                                                                                         i. m. Kassák Lajos




Ó
S                                     takaratlan a sírás. nehezen tűröm
  A                                   hogy ellebegtetsz egy helyzetet mint
     J                                 valami elszúrt varázslatot ami ellened
  N                                   fordult. mondjam egyszerűbben? zavar
hOgy megint hiába sírsz nem könnyebbül tőle a következő perc se.
     S                                tőle semmi. csak nehezül pakolódik az eddig
       N                              is magasra               súly          tornyozott vonszolni
          E                           valóra a           terhelődő ólom              kibírhatatlan
        M                                              súly nehezül rád tudd
       T    E                                        akaratlan sírásod elmos
      E       D                                       minden takarót csak 
     S           L                                          takaratlan ólom 
   Z               E                                                 súly
nehezedik az előttünk sikló táj vonszolta úttalan utak vállaid éjszakáira. Takaratlan sírásutánfutód.





2015. május 10., vasárnap

Várostükör (9.)

almacsutkamadarak olajos égen úsznak






Egy pillanat csak tükröződöm, szólt a
csutkamadár, megigazítva az ég
olajfodrait, egy pillanat... és elmerülök
a tekintetedben az égben a rothadásban 
valójában mindegy - csak az figyel aki
elmerült. A házak is, az elrugaszkodások
a mesében, az egész Ádám-harapta 
Éva-ette városalma elmerül majd és
figyel - olajos égen úsznak a szél 
láthatóvá tett örvénylő fodrai.

*

összes nézetünk
közmegegyezéses
rágcsált almacsutka

*

nézem ahogy úszik el a városom
csillagégen meztéllábbal átoson
nézem ahogy tükröződik elrepül 
nézem ahogy meg se moccan legbelül

kataton remegés ez a város kataton remegés
tócsa lapos felszínén égen sikladozó fény
tócsa helyén hül a látvány felszárad feledés
helykeresőben pillant lába alá merülőlény

egyszer önmagában egyszer elmerül
tócsaalattjárójában elmerül
nézem ahogy tükröződik elmosom
hullámával elmosódik városom





2015. május 9., szombat

Maroknyi kis élet - négy modorban

kép: Eduardo Balogh - kattintsatok, megéri!



Szabadversben

Van az udvar, ahova fényt gyűjteni
járok a földszint lakásárnyékából -
hideg zug ez, vannak ilyen hidegzugok.
Az udvaron vett néhány mély levegőbe
surrant be egy nap az a maroknyi, csöpp madár.
Trillája furcsa: éles fütty, ideges csettegés,
néhol kis reszelős hang - összetett meló
egy ekkora torokból. A madár kettős kiterjedésű:
van ő és van az éneke. Apró, zsákmányoló
élet, rovargyilkos, szedi össze a virágládák
kártevőit, surranó röptét feszítve áthúz
a tető felett a közeli parkba. Tréfás, ideges
röpte van, néha lebeg, könnyed kis akrobata,
van hogy a parkoló autók alatt húz ívet a röpte
a kábelcsatornákba rejtett PVC-barlangfészekből
rugaszkodva az ereszcsatornáig: igazi
hullámvasút sebességgyűjtéssel, akrobatikával
és izgalommal.

Hárman osztoznak a fészken, hallani a
fiókák sűrű, éhes csivogását, ha alá állsz -
megteheted, nem zavartatják magukat.
Házi rozsdafarkú - tényleg vörhenyes a testhez
mérten hosszú egyensúlyzó-rendszer ott
hátul, legalábbis a hímen - vonuló,
délen telel, ritkán marad itthon. Ez a
pirinyó élet több teret látott, mint
amennyit te valaha fogsz... most is több teret
lát, legalábbis többféle szögből enged
látványt a vágyainak, amelyek jobbára
rögtön teljesülnek.

Tollba összemarkolt fény. Nem izgatja a
holnap, nem terheli múlt. Van, amíg van.
Soha nem zárja be az időt a testbe sose férő
gondolatba.






Szonettben

A házban hol életem fölé elfér a nap
Az égszeletet keretező körfolyosó galád
árnyán egy házi rozsdafarkú-család
is elfér, apró verébnél kisebb madarak -

két nőstény, egy hím. A hím jött hamarabb
a párjai csak később - a kábelcsatornák
által nyílt résnyi fészekbe hárman hordják
szorgalmasan az elkapdosott bogarakat.

Maroknyi testek - télre elvándorolnak
surranó, kíváncsi röptük szélbe szórják
télvégig a mediterrán nap alatt dalolnak.

Csöpp életek - nem nézik hol a holnap,
csak élik a kimondott pillanat szavát
terhét a dalnak soha nem lakatolják.






Intermisszióban*

Udvarfény árnyán légvétel közé
repül. Tollcsomó-ária. Ki-be jár a
távlatba, amit a képzeleteddel -
csőrből fityegő szöcskehúst hord
a fészket lakó jövőnek. Mondd ki:
házi rozsdafarkú. Nem mondod
vele léte surranását. Az égbe húzott
léghullámvasutat. Az ideges, apró
szökkenések írásjelrajzát. Nem
hurcolja veled röpte-dala, forró
kis vándorló délteste a telt, zsáksúly
időt. Nézed udvarfény keretében
a térrel teli élet tértelenségét -
ő se határtalan. De közelebb.






haikuban

tollcsomó kis dal
röppen tetők fölé - nem
nyögi az időt




*magamban így hívom a versi "újbeszéd" metonim-metaforikus (jelenleg szinte követelmény-szintig divatos) stílusát

2015. május 8., péntek

Amíg javítom...





defekt

büntetés? a sors
vezetett bele? vállat
vonsz, kicseréled*






*a pontosság kedvéért... nálam mindig van tartalék belső. Aki próbált már mínusz hét fokban, vagy folyamatos, áztató esőben az utcán lukas belsőt ragasztani, az tudja miért.

2015. május 7., csütörtök

Zen-fotók: Sárosi Ervin (16.)

                                                                                               Celldömölk - de bárhol



nehéz álomszag
árad a panel fölött
oszlik a fénnyel

*




visszanyesett lét 
(mit tehetünk... özönlét,
folyton özönlik)

*




szeparáld avulások
ipar-nyomait
láger-szögesdrót

*




áram és élet
széttart - horizontális
és vertikális

*




határoltságod
tény. kiépíted
magadból - a világba

*

fény-képek árnyán
botladozó tekintet -
szemre-vételez








2015. május 6., szerda

Beszélgetés, méltatlan (8.)

                                                             hard kier. hátrahagyott versek


Csajka Gábor Cyprian
forgókínpad (83-87a)
______________________________________________________



86

                                                             Dobai Péternek

A forradalmak s egy életterv között
csak dátumok, durée-k, ráfogás és ráfogottság
a helyzetekre - hogy azok helyből kitapossák
a lehetetlent... Talán a nők: tengernek öltözött,
kagylónak vetkezett bentlakóságunk - ha tényleg
így állunk -, ők lennének a néha-néha-élet
a forradalmak s egy életterv helyett?
- Hiába értelek, ha szeretem, hogy élsz.
S a mikéntjét, azt értem igazán hiába:
jól csinálod jöttöd - s eltűnésedet.
Hátaddal kísérsz egyszerre két világba -




shizoo

8

Nem ismerem a sejtek forradalmát -
az élethelyzetet, amely így babráltat, ennyire között
laktat - mikor holnapra nincs több terv, mint kötözött
sonkának a késsel... Ahogy ízre-rizsre göngyölöd az algát
olyanok a nők - sok munkával kimódolt falatka jó
az ízek által -, ez lázadásuk? Ez az általunk belakható
mindent csak sejtek szintjén forradalom?
- Én nem értem őket és most téged is alig.
a mikéntjét sem értem. Csak ezek a kódok,
jövetelek és eltűnések jelentenek valakit.
Nézel utánunk milyen méltatlan utódok -






2015. május 5., kedd

Űrben

                             „Bizonyos szint fölött, nem süllyedünk bizonyos szint alá.” 
                                                                                                        Esterházy Péter


Nem bizonyos szint ez
Nem bizony
Alám és fölém is
Tériszony
Alá vagy fölé az biztos
süllyedek
Valami ág kiposztolom
Rá szívemet


Fejjel lefelé lóg
Itt a föl
Alattam fénylik ott fenn
Tündököl
Nem bizonyos szint ez
nem bizony
Véletlenségem
Ma rád bizom





2015. május 4., hétfő

Szerelem


kép: Junichi Nakamura


Drogommá lettél
Pedig csak levegő.
Víz. Fény. Televény.





2015. május 3., vasárnap

Köszönöm, Nincsmit




Nincskire bízom növésed háló
Nincsmire várni metrómegálló
Nincshova lábnyom makacsul csorog
Nincskire vágyam tükör vicsorog

Sohanap ringat visz el a szele
Sehovase hintál repülök vele
Senekem rajzol árnyékot alánk
Seneked horog ez damilon falánk

Nincs'mér ösztön kavicsot hajít
Nincsmit jövő köszön tavalyit
Nincskint keresi a járom-hiányt
Nincsbent pockát tölti a kihányt

Sohagép pörget remény a neve
Sehovase húzza ki ne játsszak vele
Seté setétje fullaszt Babilon
Setova ringat nappal ha birom

Nincsfel hajított ajtón a belépsz
Nincslent heverész hisz szar' az egész
Nincsát hívogat kocsmai szent
Nincsvissza sehol mind hazament -

Sohatáj álom termőtalaj
Sohamár éled tegnapi zaj
Sehovase csábít rohanok rohanok
Senekem formál az idő alakot

          s hogyha a Nincsmit köszönöm Senekem
          Sohatáj rejt el Seidő tereken
          Seidő tereken Sohatáj idején
          sohanemválik Sohaéj Sohafény.





2015. május 2., szombat

Beszélgetés csonthéj-koporsóban





Fekete Anna:
Furtonfúrt

A dió észjárása ravaszkás. Úgy keringenek
a nedvek ide-oda benne, mint öregasszonyban
az aggódás. Fény át nem járta remények, félelmek,
tervek, varázsigék. Imák rossz szomszédok ellen,
ima az elveszített kulcsért, esőért, napsütésért.
De már nincs szomszéd, nincs kulcs, nincs napsütés.
Mindenre ráborult a koporsóhéj.


shizoo:
Surrexit...

A termés tetszhalott húsában. Keringenek a
jövőidők benne a csíra körül, akárcsak a hiányuk
lehetősége. Sötétbe gyömöszölt fények törekszenek
ha így, fel, távolt éhezni. Olykor viszont hő, víz hiányzik,
kiveti anyaföld, olykor csak aggodalom van éjszakára,
giliszta szomszéd, bűvölő szemek, koporsó fogsorok -
olykor ráborul. Olyankor kövülő csont.





2015. május 1., péntek

Senki madara

                       Szabó T. Anna Kyokónak

Kép: Rofusz Kinga




Senki nyűgöz, de
érted fogyok, Varázslat -
ne zárd rám egünk!